/Loren/
-Minden rendben? - kérdeztem
-Nem nincsen - tört el nála a mécses és csak zúdultak ki a könnyei. Bár nem rég ismerlek de te voltál az aki végig mellettem voltál szóval... nekem nekem ...-a sírástól csak ennyit tudott kinyögni. Majd megszakadt a szívem, rossz az amikor látod, hogy a másik szenved és nem tudsz neki segíteni, pláne, hogy még az sem tudom mi a baja.
-Jól van nyugodj meg!- mondtam és megölteltem.
-Kérlek hozz nekem egy meleg teát, ennyi idő elég is lesz arra, hogy gondolkodjam és eldöntsem mi legyen. Utána elmondok mindent.- mondta miközben vett egy nagy levegőt és letörölte könnyeit.
-Renben pár perc és jövök.- álltam fel és indultam el az automata irányába.
/Nati/
"Na akkor nagy levegő Nati..."-mondtam magamnak nyugtatás képpen. Elkondolkodtam az életen, hogy mi lesz ezek után és mégis hogy tovább. Nem mondhatnám, hogy nehéz volt meghoznom a döntés, mert nem egyértelmű volt.
-Szia itt a tea, vaciláltam, hogy citromos vagy epres legyen, de végül a citromosat választottam, remélem jól döntöttem.- lépett be óvatosan Loren a forrólgó teával.
-Persze ez a kedvencem.-köszönöm.
-Ohh tényleg, akkor igaz az hogy az embernek a megérzéseire kell hallgatnia.
-Igen.- erőltettem meg egy mosólyt.- Szeretnék kérni tőled egy szivességet, de előtte elmondom hogy mi is a helyzet.
-Renben, figyelek.
Nagy levegőt vettem és belekezdtem.- Már egy ideje rosszul léteim voltak, az elején azt hittem biztos csak rosszat ettem, de aztán rendszeresek lettek. Reggelente arra ébrendtem, hogy hányingerem volt és forgott velem a világ. Amikor rendszeressé vált azt hittem terhes vagyok. Előtte azért nem tartottam valószínűnek, mert mindig védekeztünk, de más nem lehetet gondoltam. Vettem egy terhességi tesztet, de negatív volt. Örültem neki, mert fiatal vagyok még a gyerekhez.- kezdetm el kicsit nevetni.-Nem igaz?
-Igen szerintem is.-bólogatott Loren. Láttam a szemében, hogy várja mi lesz ennek a vége.
-Na ugyebár terhes nem voltam, de akkor mi bajom van?? Tudtam, hogy muszáj lesz elmennem orvoshoz, de ez az utazás már meg volt beszélve, ezért utána terveztem. Itt a szállodában is mindig ugyanazok a tünetek jelentkeztek, de Crisnek nem szóltam, nem akartam megijeszteni, hiszen még én sem tudtam mi bajom a mai napig. Elájultam... az orvos azt mondta, ahogy behoztak azonnal vért vettek tőlem, meg ultrahangoztak és röngeneztek. Az idő csak vánszorgott számomra, pedig az eredmények hamar megvoltak...nem voltak kecsegtetőek. Az orvos leült az ágyam szélére és....- itt majdnem megint elsírtam magam, de erőtvettem magamon.-Azt mondta sajnos nem hozott jó híreket.... nekem...nekem tumorom van...
-Úristen Nati... én én nem tudom mit mondjak... nagyon sajnálom...
-Én is..-szipogtam.-Az orvos azt mondta a 3. stádiumban vagyok ezért azonnal el kell kezdeni a gyógyszeres kezelést.
-Ez jó akkor minden rendben lesz.-vágott közbe
-Nem tudom, hogy akarom-e...-folytattam, mire ő nagyon megdöbbent.- Gondolkodnom kell, vagyis mrár gondolkodtam, de nem tudom mi lenne a jó...
-De-de ezt nem gondolhatod komolyan..
-Mondom nem tudom..., de azt igen hogy muszáj haza mennem a családomhoz, ezért megszeretnélek kérni rá, hogy a táskámban találsz pénzt és vegyél nekem egy repülőjegyet vissza Madridba...
-Mért egyet?-lepődött meg megint.
-Egyedül szeretnék menni...remélem Cris is megérti majd...-közben megint elkezdek pötyögni a könnyeim.
-Mit kell megértenem?-lépet be Cris az ajtón.
-Mindjárt megtudod.-mondtam és gyorsan letöröltem a sós cseppeket.-Loren akkor megtennéd ezt nekem fordultam, megint a lány felé.
-Igen persze..., de szerintem gondokodj még, mert szerintem a döntés amit hozni akarsz nem jó.-állt fel
-Hiszen még nem is mondtam mit akarok pontosan, mert ahogy mondtam én sem tudom...
-Szerintem te már tudod, sajnos...akkor én mentem.-búcsúzott el
-Szia!-nyomot egy csókot az arcomra.
-Szia!
-Jól vagy, mi történt a meleg kiütött?-poénkodott Cris
-Cris ne viccelődj, komoly dologról van szó...
-Igen tudom, komorodott el az arca.
-Tudod??? Az orvos elmondta, áhh ezt nem hiszem direkt megkértem, hogy ne mondja el senkinek.
-Nem nem ő volt... rájöttem magamtól.
-Hogy?
-Elöszőr azt hittem terhes vagy, de az nem lehetsz hiszen iszol alkolholt... és amikor egyszer láttam ahogy a pezsgőt iszod, összeraktam a puzzlet.
-Te meg mi a fenéről beszélt??-nem tudtam mi lesz ebből, de tudtam, hogy nem jó...
-Alkohol problémáid vannak...azért volt az a sok hányinger, hányás és így fogyott el az a sok Vodka is, amit Nanira akartál terelni.
-Cris...mondtam, de ő a kezét a számra tette.
-Pssszt!... Elmondhattad volna... nem tudom miért fordultál az ital felé milyen problémád van, de én szeretlek megoldjuk együtt- mondta és közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de csak egy pofont kapott.
-Tkarodj innen és ne is lássalak soha többet.... ne keress soha többé vedd úgy, hogy nem is ismerjük egymást..
-Nati-nati
-Nem hallod takarodj....-ordítottam torkomszakadtából...
-Mi történt jött be egy orvos??- Natalia ne kalimpáljon, mert kijön az infúzió...Uram kérem menjen el, mert felzaklatja a hölgyet és neki most a legkevésbé sincs erre szüksége...
/Ronaldo/
"Most meg mi rosszat mondtam?"- mentem ki a folyosóra a tarkómat vakargatva. "Mos mi van??" Nem tud mi rosszat mondtam
-Mért nem vagy bent?-jött oda Loren
-Kiküldtek..
-Elmondta??
-Tudtam....Alkoh problémái vannak, de mondtam, hogy rám számíthat
-Te mekkora egy hülye vagy... nem veszed észre azt ami a szemed előtt van.
-Mit tudsz te??-förmedtem rá
-Azt amit látok. És ha kinyitnád azt a száp szemed, akkor te is látnád. Nani az akinek problémái vannak... fogadok hogy azért nincs most a csapattal... Nati meg beteg nagyon beteg.
-Mi baja van?
-Sajnálom, Cris látom, hogy szereted, de ha ő nem mondta el én sem mondthatom.
-Akkor most mit csináljak.... azt mondta látni sem akar, de tudom hogy szüksége van rám. Én meg nem tudok itt ülni tétlenül....
-Nem tudom, tényleg nem tudom, de nekem most be kell mennem hozzá... Cris most nagyon nagy szüksége lenne rá, de te csak még nagyobb fájdalmat okoztál neki.- mondta zárás kép majd elment.
"Az utolsó késdöfés meg volt...nem tudom mit csináljak...én marha oltári nagy marha..."
/Loren/
-Szia elintéztem gyors vagyok mint a villám.-léptem be mosolyogva, hogy ezzel is önbizalmat adjak neki...Volt egy nagynénim aki szintén rákos volt...tudom milyen ez. Ismerem az őrlődést, hogy mi a jobb a maradék időt kihasználva élni vagy a kezelések alá vetni magad, ami legyengít és lehet nincs is sikere...És azt is tudom, hogy ilyenkor a sajnálat az amire a legkevésbé szükségük van.
-Igen.
-Találkoztam kint Crissel.... és nagyon ki van borulva.
-Van oka rá... de most nem érdekel ő csak az hogy meghoztam a döntést...csak neked mondom el és ez maradjon is így... nem tudom mért bízom meg ennyire benned, de nincs más
-Rendben...
-Szóval arra jutottam....
-Minden rendben? - kérdeztem
-Nem nincsen - tört el nála a mécses és csak zúdultak ki a könnyei. Bár nem rég ismerlek de te voltál az aki végig mellettem voltál szóval... nekem nekem ...-a sírástól csak ennyit tudott kinyögni. Majd megszakadt a szívem, rossz az amikor látod, hogy a másik szenved és nem tudsz neki segíteni, pláne, hogy még az sem tudom mi a baja.
-Jól van nyugodj meg!- mondtam és megölteltem.
-Kérlek hozz nekem egy meleg teát, ennyi idő elég is lesz arra, hogy gondolkodjam és eldöntsem mi legyen. Utána elmondok mindent.- mondta miközben vett egy nagy levegőt és letörölte könnyeit.
-Renben pár perc és jövök.- álltam fel és indultam el az automata irányába.
"Na akkor nagy levegő Nati..."-mondtam magamnak nyugtatás képpen. Elkondolkodtam az életen, hogy mi lesz ezek után és mégis hogy tovább. Nem mondhatnám, hogy nehéz volt meghoznom a döntés, mert nem egyértelmű volt.
-Szia itt a tea, vaciláltam, hogy citromos vagy epres legyen, de végül a citromosat választottam, remélem jól döntöttem.- lépett be óvatosan Loren a forrólgó teával.
-Persze ez a kedvencem.-köszönöm.
-Ohh tényleg, akkor igaz az hogy az embernek a megérzéseire kell hallgatnia.
-Igen.- erőltettem meg egy mosólyt.- Szeretnék kérni tőled egy szivességet, de előtte elmondom hogy mi is a helyzet.
-Renben, figyelek.
Nagy levegőt vettem és belekezdtem.- Már egy ideje rosszul léteim voltak, az elején azt hittem biztos csak rosszat ettem, de aztán rendszeresek lettek. Reggelente arra ébrendtem, hogy hányingerem volt és forgott velem a világ. Amikor rendszeressé vált azt hittem terhes vagyok. Előtte azért nem tartottam valószínűnek, mert mindig védekeztünk, de más nem lehetet gondoltam. Vettem egy terhességi tesztet, de negatív volt. Örültem neki, mert fiatal vagyok még a gyerekhez.- kezdetm el kicsit nevetni.-Nem igaz?
-Igen szerintem is.-bólogatott Loren. Láttam a szemében, hogy várja mi lesz ennek a vége.
-Na ugyebár terhes nem voltam, de akkor mi bajom van?? Tudtam, hogy muszáj lesz elmennem orvoshoz, de ez az utazás már meg volt beszélve, ezért utána terveztem. Itt a szállodában is mindig ugyanazok a tünetek jelentkeztek, de Crisnek nem szóltam, nem akartam megijeszteni, hiszen még én sem tudtam mi bajom a mai napig. Elájultam... az orvos azt mondta, ahogy behoztak azonnal vért vettek tőlem, meg ultrahangoztak és röngeneztek. Az idő csak vánszorgott számomra, pedig az eredmények hamar megvoltak...nem voltak kecsegtetőek. Az orvos leült az ágyam szélére és....- itt majdnem megint elsírtam magam, de erőtvettem magamon.-Azt mondta sajnos nem hozott jó híreket.... nekem...nekem tumorom van...
-Úristen Nati... én én nem tudom mit mondjak... nagyon sajnálom...
-Én is..-szipogtam.-Az orvos azt mondta a 3. stádiumban vagyok ezért azonnal el kell kezdeni a gyógyszeres kezelést.
-Ez jó akkor minden rendben lesz.-vágott közbe
-Nem tudom, hogy akarom-e...-folytattam, mire ő nagyon megdöbbent.- Gondolkodnom kell, vagyis mrár gondolkodtam, de nem tudom mi lenne a jó...
-De-de ezt nem gondolhatod komolyan..
-Mondom nem tudom..., de azt igen hogy muszáj haza mennem a családomhoz, ezért megszeretnélek kérni rá, hogy a táskámban találsz pénzt és vegyél nekem egy repülőjegyet vissza Madridba...
-Mért egyet?-lepődött meg megint.
-Egyedül szeretnék menni...remélem Cris is megérti majd...-közben megint elkezdek pötyögni a könnyeim.
-Mit kell megértenem?-lépet be Cris az ajtón.
-Mindjárt megtudod.-mondtam és gyorsan letöröltem a sós cseppeket.-Loren akkor megtennéd ezt nekem fordultam, megint a lány felé.
-Igen persze..., de szerintem gondokodj még, mert szerintem a döntés amit hozni akarsz nem jó.-állt fel
-Hiszen még nem is mondtam mit akarok pontosan, mert ahogy mondtam én sem tudom...
-Szerintem te már tudod, sajnos...akkor én mentem.-búcsúzott el
-Szia!-nyomot egy csókot az arcomra.
-Szia!
-Jól vagy, mi történt a meleg kiütött?-poénkodott Cris
-Cris ne viccelődj, komoly dologról van szó...
-Igen tudom, komorodott el az arca.
-Tudod??? Az orvos elmondta, áhh ezt nem hiszem direkt megkértem, hogy ne mondja el senkinek.
-Nem nem ő volt... rájöttem magamtól.
-Hogy?
-Elöszőr azt hittem terhes vagy, de az nem lehetsz hiszen iszol alkolholt... és amikor egyszer láttam ahogy a pezsgőt iszod, összeraktam a puzzlet.
-Te meg mi a fenéről beszélt??-nem tudtam mi lesz ebből, de tudtam, hogy nem jó...
-Alkohol problémáid vannak...azért volt az a sok hányinger, hányás és így fogyott el az a sok Vodka is, amit Nanira akartál terelni.
-Cris...mondtam, de ő a kezét a számra tette.
-Pssszt!... Elmondhattad volna... nem tudom miért fordultál az ital felé milyen problémád van, de én szeretlek megoldjuk együtt- mondta és közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de csak egy pofont kapott.
-Tkarodj innen és ne is lássalak soha többet.... ne keress soha többé vedd úgy, hogy nem is ismerjük egymást..
-Nati-nati
-Nem hallod takarodj....-ordítottam torkomszakadtából...
-Mi történt jött be egy orvos??- Natalia ne kalimpáljon, mert kijön az infúzió...Uram kérem menjen el, mert felzaklatja a hölgyet és neki most a legkevésbé sincs erre szüksége...
"Most meg mi rosszat mondtam?"- mentem ki a folyosóra a tarkómat vakargatva. "Mos mi van??" Nem tud mi rosszat mondtam
-Mért nem vagy bent?-jött oda Loren
-Kiküldtek..
-Elmondta??
-Tudtam....Alkoh problémái vannak, de mondtam, hogy rám számíthat
-Te mekkora egy hülye vagy... nem veszed észre azt ami a szemed előtt van.
-Mit tudsz te??-förmedtem rá
-Azt amit látok. És ha kinyitnád azt a száp szemed, akkor te is látnád. Nani az akinek problémái vannak... fogadok hogy azért nincs most a csapattal... Nati meg beteg nagyon beteg.
-Mi baja van?
-Sajnálom, Cris látom, hogy szereted, de ha ő nem mondta el én sem mondthatom.
-Akkor most mit csináljak.... azt mondta látni sem akar, de tudom hogy szüksége van rám. Én meg nem tudok itt ülni tétlenül....
-Nem tudom, tényleg nem tudom, de nekem most be kell mennem hozzá... Cris most nagyon nagy szüksége lenne rá, de te csak még nagyobb fájdalmat okoztál neki.- mondta zárás kép majd elment.
"Az utolsó késdöfés meg volt...nem tudom mit csináljak...én marha oltári nagy marha..."
/Loren/
-Szia elintéztem gyors vagyok mint a villám.-léptem be mosolyogva, hogy ezzel is önbizalmat adjak neki...Volt egy nagynénim aki szintén rákos volt...tudom milyen ez. Ismerem az őrlődést, hogy mi a jobb a maradék időt kihasználva élni vagy a kezelések alá vetni magad, ami legyengít és lehet nincs is sikere...És azt is tudom, hogy ilyenkor a sajnálat az amire a legkevésbé szükségük van.
-Igen.
-Találkoztam kint Crissel.... és nagyon ki van borulva.
-Van oka rá... de most nem érdekel ő csak az hogy meghoztam a döntést...csak neked mondom el és ez maradjon is így... nem tudom mért bízom meg ennyire benned, de nincs más
-Rendben...
-Szóval arra jutottam....
