-Én-én nem – dadogta
-… te ezzel szemben egy egyszerű kis senki vagy, remélem, nem nehéz megérteni mit akarok ebből kihozni. Mindenféleképpen én győzök
Fogalmam sem volt hogy annak amit hallottam mi volt az előzménye…de egyben biztosa voltam ez a Nani egyáltalán nem olyan mint amilyennek Cris hiszi….. Kifogom deríteni, hogy mi van mögött és amint megtudom Crisnek is elmondom, mert megérdemli, hogy tudja az igazat a barátjáról.
Visszaültem az asztalhoz mintha mi sem történt volna, pár perccel később Nani is helyet foglalt ismét társaságunkban. Az este további részében nem történt semmi említésre méltó. Rosszul voltam ezért korán felmentem a szobába lefeküdni.
Este 2-szer is rohannom kellett a WC-re, mert hányingerem volt. Szerencsére Crist nem kelltettem fel. A második alkalom után már képtelen voltam visszaaludni, hányingerem volt és a fejem is majd szétrobbant annyira fájt.
Reggel Cris és Nani lementek edzeni a konditerembe, itt volt tehát a remek lehetőség, hogy megkeressem azt a lányt akivel tegnap Nani beszélgetett. Felpattantam az ágyból, de azonnal összeestem nagyon gyengének éreztem magam és még mindig rosszul voltam, de tudtam, hogy ennél jobb alkalmam nem lesz, hogy kiderítsem a dolgokat ezért erőt vettem magamon egy hideg zuhany majd lementem a portára.
- -Jó reggelt. – Köszöntöttem a pult mögött álló úriembert. – Segítséget szeretnék kérni, keresek egy alkalmazottat a nevét sajnálatos módon nem tudom, de egy fiatal magas, hosszú barna hajú lányról van szó.
- -Természetes segítek, de az a helyzet 3 ilyen típusú lány dolgozik nálunk. - mondta
- -Tegnap is dolgozott. – mondtam remélve, hogy így már tudja.
- - Pillanat mindjárt utána nézek. – mondta és belemélyedt a számítógép monitorjába. – Valamit rosszul csinált esetleg eltűntetett valamit a lány?- kérdezte közben
- -Dehogyis pont az ellenkezője történt.- füllentettem egy kicsit
- - Meg is van akit ön keres az Loren. – Útbaigazított a portás, hogy hol találom a lányt majd elköszöntem és felkerestem.
A 2. emeleten találtam meg éppen a 210-es lakosztályból jött ki.
- Szia ne haragudj te vagy Loren.- léptem oda hozzá.
- Igen én lennék, miben segíthetek?
- Beszélnem kell magával a portugál Nanival kapcsolatban. – ahogy kimondtam Nani nevét az arca elsápadt és láttam a tekintetében a kétségbe esést.
- Elnézést de dolgozom nincs időm beszélgetni. – rázott volna le, de nem hagytam.
- Tudom mi történt és nem akarok rosszat magának sőt segíteni szeretnék, de ahhoz beszélnünk kell.
-De én nem beszélhetek.- mondta.
-Muszáj lesz, hallottam a tegnap esti beszélgetést és segítenie kell, hogy a dolgok a helyére kerüljenek. Én nem akarok semmit magára erőszakolni, de nagyon fontos lenne.
-Rendben, de nem most és nem itt. Találkozzunk este a Amazona kávézóban. Tudja hol van?
-Nem, de megoldom. Hánykor?
-7-kor van vége a műszakomnak. Fél 8 megfelel magának?
-Tökéletes.- válaszoltam.- Akkor én most megyek is akkor fél 8.- viszlát és köszönöm.
- Tegezzen nyugodtan, hiszen egyidősek vagyunk.- mondta.- Még nem tettem semmit úgyhogy ne köszönje.
Elköszöntem tőle és vissza mentem a szobába ahol már a fiúk is ott voltak.
- Sziasztok. Elfáradtatok?
-Szia kicsim.- köszöntött Cris és egy csókot nyomott a homokomra.- Sápadt vagy történ valami?- kérdezte
-Nem semmi csak nem vagyok a legjobb formában.
-Este azért lógtál el a buliból, mert bulizni voltál ahol kicsit felöntöttél a garatra? - kérdezte Nani
-Haver ezt ne.- fordult Cris Nani felé.- Te meg ne is foglalkozz vele.- fogta meg a kezem, de én kirántottam.
-Kezd nagyon elegem lenni ebből az egészből.- mondtam. Becsaptam az ajtót és bezárkóztam a szobába.
/Cris/
-Erre mért volt szükség?
-Te komolyan, nem látod, hogy titkol valamit előled, előlünk?
-Nem tudom mi bajod van vele és mért van ilyen meggyőződésed róla, de amióta itt vagy ezt nyomod. Kérlek legalább az én kedvemért fejezd be.
-Minek van szemed ha nem használod?? - kérdezte gúnyosan.
-Hagyjuk. Mert kezdesz felhúzni.- fordítottam neki hátat és legyintettem egyet a kezemmel.
-Bolond vagy.
Próbáltam bemenni a szobába, de nem tudtam mert Nati bezárta az ajtót.
-Engedj be kérlek.- kopogtam be az ajtón, de hiába válasz nem érkezett. A fejemet vakartam miközben az ablakhoz léptem... gyanús gyanú de az nem lehet amit Nani akar belém sulykolni nem az nem lehet de akkor mi ez.... -értetlenkedtem.
-Te meg hova készülsz -pattantam fel mikor Nati kilépett az ajtón útra készen.
-Hidd el neked semmi közöd nincs hozzá- mondta és a kijárat felé vette az irányt.
-Ez most mi? - ragadtam meg a vállát és magam felé fordítottam.
-Jelen pillanatban nem igazán kérek a társaságod jaj bocsásd meg társaságotokból... és nem tudom hogy ez az elkövetkezendő napokban megvoltozik-e rántotta meg a vállát és kiviharzott.
-És én még mindig nem értem te ebbe a szukába mit szeretsz?
-Ide figyelj. Áhh hagyjuk.- és ott hagytam Nanit a nappaliba....
/Nani/
"Néha túl gonosznak érzem magam..., de ez kit érdekel."- nevettem magamban.- "Mindig elérem amit akarok és ez most sem lesz másképpen. Velem nem jó újat húzni. Nati meg pont azt csinálja... az elejétől fogva ellenséges velem, akkor mégis mit vár. És Crist is kiakarja sajátítani, mint egy tárgy. Cris most nagyon szerelmes és biztos szenvedni fog ha ennek vége, de később hálás lesz nekem és nem tudja majd mivel hálálhatná meg."- Méláztam egy hatalmas vigyorral az arcomon. - "Megvárom míg Cris kicsit lenyugszik és bedobog egy buli ötletet"
/Nati/
Már 7-kor ott voltam a megbeszélt helyen, de még itt is jobb egymagamban ülni, mint a szállodában. Rendeltem egy italt magamnak és vártam Lorent. Integetni kezdem, mikor Loren belépet az ajtón azonnal észre vett. Nagyon pontos volt pontban fél 8-kor foglalt helyet az asztalnál.
-Szia, mit rendeljek neked. - kérdeztem
-Semmit köszönöm.
Rendeltem neki is egy olyat amit én ittam majd a tárgyra tértem.
-Még egyszer nagyon köszönöm, hogy eljöttél. És akkor most kérlek meséld el mi történt. Csak a beszélgetéseteket hallottam, de azt nem tudom mi történt.
- Rám mászott mikor takarítottam és erőszakoskodott.
-Meglátta valaki?
-Sajnos igen.- sütötte le a szemét.- Cris..., de én azonnal elmentem mert nem tudtam elviselni a szégyent. Nem beszéltem róla senkinek mert az biztos az állásomba került volna. Hiszen mit ér az én szavam az övével szemben.
- Igen ebben igazad van jól is tetted.
- Nem akarok indiszkrét lenni, de ez téged mért érint?
Röviden elmeséltem neki a történetet és hogy mit szeretnék. Elmondtam, hogy egyáltalán nem akarok rosszat neki sőt, tudom hogy problémája van és ezért ilyen, de ezt senki nem tudja.
-Értem.
-Ohh már ennyi az idő?? Azt hiszem itt az ideje, hogy menjünk, már későre jár.- pillantottam az órámra.
Kikértük a számlát amit természetesen én álltam, hiszen ez a minimum.
-Még egyszer nagyon köszönöm. A szállodában mi nem ismerjük egymást ugye ezt tudod?
-Persze ez nekem is tiszta sor.- bólintott.
Felálltam az asztaltól a kijárat felé vettem az irányt mikor.....
