Mindenem az életem-4.rész

A hír hallatára nem ideges lettem hanem inkább kétségbe esett. Hogy miért? Most jöttem ide nincsenek barátaim ami biztosan lesz majd ha az iskolába felvesznek, de pont most kellene a testvérem segítsége a beilleszkedésben.
Cris személyét is felfoghatnám problémának, de azt tudom kezelni.

-És mikor mentek-kérdeztem
-Holnap kora délután indulunk.
-És meddig maradtok?
-Hát előre láthatóan egy-két hétig de még mi se tudjuk pontosan.
-Remek akkor én most felmegyek és összepakolom a cuccom. Egyébként Cris mit szólt hozzá hogy oda költözöm?
-Egyből belement-mondta Rico
-Hát ezt nehéz tudom elhinni azok után-motyogtam halkan
-Tessék-kérdezték egyszerre
-Áhh... semmi akkor én felmegyek összepakolok.

Felmentem és azokat a holmikat amiket csak éppen párnapja pakoltam be aztán megint ki most megint bepakoltam. Lehuppantam a fotelbe és gondolkodni kezdtem. " Biztos jó ötlet ez? Mi lesz ha megint valami összetűzésbe keveredünk az ő háza én nem tudok ott mit csinálni. Nem szeretek másoktól függeni főleg ha az egy olyan ember akit nem ismerek és nem kedvelek, mert Crissel pont ez volt a helyzet. Nem tudom milyen ember én is csak az újságokból ismerem ahonnan sokan. Hosszú lesz ez az 1-2 hét. Nem tudom mért vagyok ilyen negatív, lehet hogy minden nagyon jó lesz és jobban megismerem Crist" Minek is gondolkodom ezen holnap úgyis minden lefog jönni a fogadtatásból. Fürdés után még lementem a konyhába hogy igyak valamit. Meghallottam ahogy Manuela és Rico beszélgetnek.

-Csodálkozom hogy Cris könnyen beleegyezett.-mondta a testvérem.
-Hát azért kellett győzködnöm
-Akkor jól gondoltam. Nem szívesen ment bele.

Na nekem ez elég is volt nem csalódtam Crisben. Furcsa is volt hogy egyből beleegyezett. Már betegesnek találtam hogy mindig Crissen morfondírozok. Na álmodni nem róla akarok ezzel a gondolattal szenderültem álomba.


-Már mentek is.- Kérdeztem őket ahogy lementem mert láttam hogy a bőröndök már az ajtóban vannak.
-Igen, lassan indulunk hogy időben odaérjünk.-mondta Rico
-És nekem hánykor kell elhagynom a lakást?-kérdeztem
-Hát kb. mikor mi. Mi már voltunk át nála és megköszöntük hogy befogad. Már vár téged.-mondta Rico
Halvány mosoly rajzolódott ki az arcomon. "Már vár téged" na ez jó. :)
-Rendben felmegyek a szobámba szóljatok ha menni kell.

25. perc múlva
-Gyere le indulunk-hallottam ahogy ordítanak felnekem
Na akkor itt az idő már nagyon kíváncsi vagyok hogy fog elsülni ez az egész.

Elköszöntünk egymástól és megbeszéltük hogy mindennap beszélünk, de ezt nem is kellett volna mondaniuk mert nekem ez természetes dolog.

Csöngettem! Cris alsónadrágban nyitott ajtót na szép mondhatom így fogad, bár meg kell szoknom mert úgyis az így fog járkálni szerintem.

-Szia!-köszöntem kedvtelenül
-Gyere be!
-Köszi! Hova rakjam a cuccomat?-kérdeztem
-Gyere megmutatom a szobád aztán fedzt fel magadnak a lakást.
-Jó fej vagy mondhatom. Nem is kell megmutatnod mond meg hol van megtalálom.
-Jó nem kell engem győzködni, elhiheted kedvem se nagyon lett volna csak gondoltam nem leszek bunkó.
-Bunkó na ebbe ne mennyünk bele.

Elmondta melyik az én szobám aztán ott hagyott na ez így jó lesz mondtam magamban.
Nagyon szép szobát kaptam tipikus vendégszoba persze ez nem őt dicséri mert gondolom ő ide be sem teszi a lábát és soha nem is fogja de dicséret illeti azért hogy jó lakberendezőt választott.

Bekapcsoltam a laptopom és megnéztem az e-mailjeimet és egy érkező volt reméltem hogy az iskola lesz az, de nem. Még a múltkori bulin megismerkedtem egy fiúval tök jó fej volt meg minden, és megadtam neki az e-mail címemet. Találkozni akar. Így már több ember figyelmét felkeltettem hogy úgy mond kipipálódtam. Találkozni akar, mivel más dolgom nem volt és ismerkednem kellett gyorsan írtam neki egy választ hogy rendben.
Leszaladtam a bőröndömért, mert azt lent hagytam amíg a szobát megnéztem.

-Aúúúú baszki ez fájt.-bosszankodtam magamban mert megakadt a bőrönd és miközben erősen húztam elestem.
-Úristen mit művelsz te itt?-jött ki Roni a nappaliból
-Próbálom felvinni a bőröndömet mondjuk egyszerűbb lenne ha ebben a lakásban lenne egy udvarias srác aki felajánlja hogy segít.
-Hát sajnos ilyen embert itt nem találsz egyébként is más dolgom van.-és bement a konyhába
Na szép mondhatom, nem volt nehéz a táskám, de akkor is kikészít.Elhaladok a konyha mellett és....
-Te ugye most szórakozol velem azért nem segítettél mert éhes voltál.
-Szendvicset csináltam és igen nagyon éhes voltam de látom megoldottad.-mondta
-Minek mentél bele hogy itt lakjak hogy ha mind2-nek világos hogy nem kedveljük egymást.
-Muszáj ezt megtárgyalnunk itt vagy és ennyi nem tehetlek már ki az utcára....