/Nati/
Mikor haza mentem Manuela szólt, hogy Cris üzent, hogy estére programunk van ezért úgy készüljek. Nem nagyon örültem neki, mert a megkérdezésem nélkül ne csináljon programot, de mivel nem akartam veszekedni nem mondtam semmit, bár nem is tudtam volna mivel nem lehetett elérni ezért azt sem tudtam hogy mire készüljek.
A szekrényem előtt álltam és néztem a ruháim, legalább azt mondta volna meg hogy milyen helyre megyünk így még azt sem tudom mit vegyek fel...-mondtam magamba. Választani nem tudtam így arra jutotta hogy elmegyek zuhanyozni addig talán kigondolom mit öntsek magamra. Végül egy fekete csőnadrágot vettem fel egy inggel amit betűrtem, hozzá egy barna platform cipőt és egy barna bőrtáskát. Mivel fogalmam sem volt hogy mikor jön kész voltam már 6-kor, olyan voltam mint egy hülye gyerek, nem tudtam semmit...utálom az ilyet. 9-kor csöngettek. Nagy léptekkel indultam meg az ajtó felé és nyitottam ki, de csak az ételfutár volt, mert Manuék mexicoi kaját rendeltek. Csalódottan ültem vissza kanapéra és vártam, hogy Cris érkezzen. Fél 10-kor láttam, ahogy egy kocsi megáll a ház előtt, tudtam, hogy ez már biztosan ő lesz ezért felkaptam a táskámat és mentem is.
-Ne hagyjad Örülök, hogy végre megjöttél.-köszöntem neki miközben szálltam be a kocsiba. Félre löktem egyáltalán nem érdekelt, hogy ott állt kedvesen, hogy kinyissa nekem az ajtót.
-Szia! Kapok egy csókot?-kérdezte mikor már ő is bent ült a kocsiba
-Most nem! Nem tudtalak elérni te meg nem mondtál semmit, hogy hova és mikor megyünk. Itt álltam haptákban már 6-óta.
-Ó jajj azt tényleg elfelejtettem mondani.-kapott a fejéhez.-Most már itt vagyok ez a lényeg.
-Fél 10 és én 6-tól kész voltam nem tudom te hányas voltál matematikából, de ez nekem 3 és fél óra tömör unalom.
-Mi az hogy hányas voltam matekból? Természetesen 5-ös.-vigyorgott rám, miközben beindította a kocsit
-És én most ezt el is hiszem.-mosolyogtam rá. Na hova megyünk mert még mindig nem mondtad.
-Persze, hogy nem mondtam mivel végig te beszéltél.
-Igaz.- röhögtem el magam.
-Vacsorázni megyünk a srácokkal.
-Ez most komoly? Azért csíptem ki magam, hogy a srácokkal kajáljak.
-A srácokkal és a kedveseikkel. Mindenki hozza a párját.
-Áhh értem vagyis ilyen ismerkedős este a számomra, mert gondolom ez már megszokott társaság csak a te partnereid cserélődnek.
-Hahaha vicces vicces. Igen megszokott társaság, de ez téged ne zavarjon könnyen befogsz illeszkedni.
/Cris/
Ahogy megérkeztünk üdvözöltem mindenkit és bemutattam nekik Natit. Aztán elfoglaltuk a minket megillető helyet az asztalnál. A szokásos társaság a következő embereket tartalmazta: Marcelo és felesége Clarisse, Pepe és Ana, Khedira és Özil a barátnőikkel és végezetül én és Nati.
-Na és mikor jössz ki egy meccsre?-kérdezte Ana Natit
-Nem hívtak még.-nézet rám szemrehányóan.
-Most komolyan arra vársz, hogy hívjalak. Azt hittem magától érthetődig, hogy azt akarom, hogy ha lehet mindig ott legyél.-néztem rá bociszemekkel.
-Hát egyáltalán nem, de most már tudom.- mondta
A lányok az egész este folyamán nagyon jól elvoltak egymással és Natit is teljesen befogadták. Jól éreztük magunkat a srácokkal vicceket meséltünk egymással és mindenki röhögött. Szeretem az ilyen estéket, mert mindenki nagyon ellazul és feloldódik. Mesutról mindenki azt hiszi, hogy egy csendes lélek, de egyáltalán nem, ma például ő volt a legjobban a toppon. Éjfélkor elköszöntünk egymástól és haza mentünk.
-Megjöttünk.-állítottam le a motor
-Nagyon fárad vagyok én haza is megyek.-mondta ásítás közben.
-Most szerintem rosszul hallottam. Haza?
-Igen haza. Miből gondoltad, hogy nálad maradok?
-Azt hittem, hogy ez magától értetődik.
-Ma rájöttem valamire méghozzá arra, hogy neked minden magától értetődik.
-Nem minden csak...
-Oké mind1. Jól éreztem magam nagyon rendes volt mindenki örülök, hogy bemutattál nekik, de most jó éjszakát.-Adott nekem egy gyengéd csókot
-Szia!
Nem tudtam mire vélni ezt vagyis azt hogy nem alszik itt. Nem nagy dolog csak furcsa, de mind1. Haza mentem az üres lakásba és rájöttem, hogy nagyon nem jó ez így mindig egyedül lenni ebbe a nagy épületben. Natit nem kérhetem meg, hogy költözzön ide mert ennyi idő után ahogy őt ismerem bele se egyezne. Egyedül dőltem be a hatalmas ágyba és merültem álomba.
/Nati/
Reggel a vekker csörgésére keltem. Már régen voltam futni ezért tegnap úgy döntöttem erre a mai nap alkalmas lesz. A szokásos útvonalamon futottam az iPodomból szóltak a jobbnál jobb zenék. Már több mint a táv felét lefutott, mikor valaki mellé csapódott és versenyezni kezdett velem. Nem fordítottam az illetőre nagy figyelmet inkább felvettem a tempót, hogy én legyek a győztese a versenynek. Futásnál sokszor volt az, hogy én is odacsapódtam valakihez és húzni kezdtem, hogy gyorsabb vagyok nála ezért most is örültem a kihívásnak. A versenytársam lemaradt vagyis győztem. Megálltam, majd kiköptem a tüdőmet. Lefelé görnyedve kapkodtam levegő után mikor hátulról megfogták a vállam.
-Gratulálok.-mondta egy ismerős hang, aminek hatására összerezzentem. Lassan fordultam hátra és közben imádkoztam, hogy csak a fülem csengett és rosszul hallok.
-Te????-
-Igen én. Miért kit szerettél volna.
-Nem szerettem volna senkit, de téged meg pláne nem.-mondtam Fernandonak.
-Eltűntél!
-Szerintem volt okom rá. Nem kívánok veled semmilyen féle kapcsolatot ápolni.
-Ne mond ezt kérlek. Tudom, hogy én voltam a hülye, de én egyáltalán nem ilyen vagyok.-mondta
-És ezt higgyem is el?!-kacagtam el magam
-Bebizonyítom.
-Nem kell semmi szükség erre.
-Dehogynem mivel nem hiszel nekem. Én tényleg komolyan gondoltam, hogy te meg én.
-Tudod nekem most van más valakim és nem hiszem, hogy örülne neki.
-Az a bájgúnár igen tudom olvastam tele van vele minden, de egyáltalán nem érdekel az a majom engem csak te érdekelsz.
-Nem érek rá erre.-mondtam és kezdtem volna el a futást, de ő megragadott a karomnál fogva. Nem volt erős, de ...
Mikor haza mentem Manuela szólt, hogy Cris üzent, hogy estére programunk van ezért úgy készüljek. Nem nagyon örültem neki, mert a megkérdezésem nélkül ne csináljon programot, de mivel nem akartam veszekedni nem mondtam semmit, bár nem is tudtam volna mivel nem lehetett elérni ezért azt sem tudtam hogy mire készüljek.
A szekrényem előtt álltam és néztem a ruháim, legalább azt mondta volna meg hogy milyen helyre megyünk így még azt sem tudom mit vegyek fel...-mondtam magamba. Választani nem tudtam így arra jutotta hogy elmegyek zuhanyozni addig talán kigondolom mit öntsek magamra. Végül egy fekete csőnadrágot vettem fel egy inggel amit betűrtem, hozzá egy barna platform cipőt és egy barna bőrtáskát. Mivel fogalmam sem volt hogy mikor jön kész voltam már 6-kor, olyan voltam mint egy hülye gyerek, nem tudtam semmit...utálom az ilyet. 9-kor csöngettek. Nagy léptekkel indultam meg az ajtó felé és nyitottam ki, de csak az ételfutár volt, mert Manuék mexicoi kaját rendeltek. Csalódottan ültem vissza kanapéra és vártam, hogy Cris érkezzen. Fél 10-kor láttam, ahogy egy kocsi megáll a ház előtt, tudtam, hogy ez már biztosan ő lesz ezért felkaptam a táskámat és mentem is.
-Ne hagyjad Örülök, hogy végre megjöttél.-köszöntem neki miközben szálltam be a kocsiba. Félre löktem egyáltalán nem érdekelt, hogy ott állt kedvesen, hogy kinyissa nekem az ajtót.
-Szia! Kapok egy csókot?-kérdezte mikor már ő is bent ült a kocsiba
-Most nem! Nem tudtalak elérni te meg nem mondtál semmit, hogy hova és mikor megyünk. Itt álltam haptákban már 6-óta.
-Ó jajj azt tényleg elfelejtettem mondani.-kapott a fejéhez.-Most már itt vagyok ez a lényeg.
-Fél 10 és én 6-tól kész voltam nem tudom te hányas voltál matematikából, de ez nekem 3 és fél óra tömör unalom.
-Mi az hogy hányas voltam matekból? Természetesen 5-ös.-vigyorgott rám, miközben beindította a kocsit
-És én most ezt el is hiszem.-mosolyogtam rá. Na hova megyünk mert még mindig nem mondtad.
-Persze, hogy nem mondtam mivel végig te beszéltél.
-Igaz.- röhögtem el magam.
-Vacsorázni megyünk a srácokkal.
-Ez most komoly? Azért csíptem ki magam, hogy a srácokkal kajáljak.
-A srácokkal és a kedveseikkel. Mindenki hozza a párját.
-Áhh értem vagyis ilyen ismerkedős este a számomra, mert gondolom ez már megszokott társaság csak a te partnereid cserélődnek.
-Hahaha vicces vicces. Igen megszokott társaság, de ez téged ne zavarjon könnyen befogsz illeszkedni.
/Cris/
Ahogy megérkeztünk üdvözöltem mindenkit és bemutattam nekik Natit. Aztán elfoglaltuk a minket megillető helyet az asztalnál. A szokásos társaság a következő embereket tartalmazta: Marcelo és felesége Clarisse, Pepe és Ana, Khedira és Özil a barátnőikkel és végezetül én és Nati.
-Na és mikor jössz ki egy meccsre?-kérdezte Ana Natit-Nem hívtak még.-nézet rám szemrehányóan.
-Most komolyan arra vársz, hogy hívjalak. Azt hittem magától érthetődig, hogy azt akarom, hogy ha lehet mindig ott legyél.-néztem rá bociszemekkel.
-Hát egyáltalán nem, de most már tudom.- mondta
A lányok az egész este folyamán nagyon jól elvoltak egymással és Natit is teljesen befogadták. Jól éreztük magunkat a srácokkal vicceket meséltünk egymással és mindenki röhögött. Szeretem az ilyen estéket, mert mindenki nagyon ellazul és feloldódik. Mesutról mindenki azt hiszi, hogy egy csendes lélek, de egyáltalán nem, ma például ő volt a legjobban a toppon. Éjfélkor elköszöntünk egymástól és haza mentünk.
-Megjöttünk.-állítottam le a motor
-Nagyon fárad vagyok én haza is megyek.-mondta ásítás közben.
-Most szerintem rosszul hallottam. Haza?
-Igen haza. Miből gondoltad, hogy nálad maradok?
-Azt hittem, hogy ez magától értetődik.
-Ma rájöttem valamire méghozzá arra, hogy neked minden magától értetődik.
-Nem minden csak...
-Oké mind1. Jól éreztem magam nagyon rendes volt mindenki örülök, hogy bemutattál nekik, de most jó éjszakát.-Adott nekem egy gyengéd csókot
-Szia!
Nem tudtam mire vélni ezt vagyis azt hogy nem alszik itt. Nem nagy dolog csak furcsa, de mind1. Haza mentem az üres lakásba és rájöttem, hogy nagyon nem jó ez így mindig egyedül lenni ebbe a nagy épületben. Natit nem kérhetem meg, hogy költözzön ide mert ennyi idő után ahogy őt ismerem bele se egyezne. Egyedül dőltem be a hatalmas ágyba és merültem álomba.
/Nati/
Reggel a vekker csörgésére keltem. Már régen voltam futni ezért tegnap úgy döntöttem erre a mai nap alkalmas lesz. A szokásos útvonalamon futottam az iPodomból szóltak a jobbnál jobb zenék. Már több mint a táv felét lefutott, mikor valaki mellé csapódott és versenyezni kezdett velem. Nem fordítottam az illetőre nagy figyelmet inkább felvettem a tempót, hogy én legyek a győztese a versenynek. Futásnál sokszor volt az, hogy én is odacsapódtam valakihez és húzni kezdtem, hogy gyorsabb vagyok nála ezért most is örültem a kihívásnak. A versenytársam lemaradt vagyis győztem. Megálltam, majd kiköptem a tüdőmet. Lefelé görnyedve kapkodtam levegő után mikor hátulról megfogták a vállam.
-Gratulálok.-mondta egy ismerős hang, aminek hatására összerezzentem. Lassan fordultam hátra és közben imádkoztam, hogy csak a fülem csengett és rosszul hallok.
-Te????-
-Igen én. Miért kit szerettél volna.
-Nem szerettem volna senkit, de téged meg pláne nem.-mondtam Fernandonak.
-Eltűntél!
-Szerintem volt okom rá. Nem kívánok veled semmilyen féle kapcsolatot ápolni.
-Ne mond ezt kérlek. Tudom, hogy én voltam a hülye, de én egyáltalán nem ilyen vagyok.-mondta
-És ezt higgyem is el?!-kacagtam el magam
-Bebizonyítom.
-Nem kell semmi szükség erre.
-Dehogynem mivel nem hiszel nekem. Én tényleg komolyan gondoltam, hogy te meg én.
-Tudod nekem most van más valakim és nem hiszem, hogy örülne neki.
-Az a bájgúnár igen tudom olvastam tele van vele minden, de egyáltalán nem érdekel az a majom engem csak te érdekelsz.
-Nem érek rá erre.-mondtam és kezdtem volna el a futást, de ő megragadott a karomnál fogva. Nem volt erős, de ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése