/Nati/
A nap további része nagyon jól alakult Crissel. Napoztunk, hülyültünk és beszélgettünk. Sok mondani valónk volt egymásnak, mert azért elég sok idő kimaradt, de nem bánom, mert ez által alakult minden úgy ahogy vagyis a legjobban. Elmondta, hogy amíg távol voltam, nem volt komoly kapcsolata, mert nem lépet még túl rajtam. A pályán sem tudott százszázalékos teljesítményt nyújtani, ami a csapatnak és a szurkolóknak is feltűnt és kikérték maguknak. Azt mondta, nem tudod teljes mértékben a játékra koncentrálni, mert én jártam az eszében. Jó volt ezeket hallgatni, mert ez megerősített abban, hogy jól döntöttem, hogy visszatértem hozzá. 7-kor el kellett mennie, mert készülődnie kellett egy újabb interjúra. Forró csókot váltottunk majd felvette a cuccait és elment.
Visszafeküdtem még egy kicsit napozni, hogy szép színem legyen. Hangokat hallottam bentről azt hittem Ricoék azok kiabáltam, de nem érkezett válasz. Gondolom csak képzelődtem. Amikor már elment a nap a poharakat, amiket kint hagytunk behordtam a konyhába. A hátam mögül hangokat hallottam, mikor megfordultam Fernando volt az.
-Szia! Kérsz valamit?-mosolyogtam rá
-Hát maximum téged.
-Ezzel sajnos nem szolgálhatok.
-Mire föl ez a jókedv és a nagy mosoly?
-Te ennek biztosan nem fogsz örülni, mert nem szereted, de úgy tűnik Cris és én
-Ugye nem?-úgy nézett rám mint aki meg akarna ölni.
-Csókolóztunk és megint együtt vagyunk.
-Ezt nem teheted.-förmedt rám
-Neked meg mi bajod van? Mért keltél ki magadból?-néztem rá értetlenül
-Az, hogy ezt nem engedem.-szorította meg erősen a kezemet
-Aúúúú ez fáj.-ordítottam fel
-Ez engem egy cseppet sem érdekel. Nem azért voltam ennyire kedves, hogy a végén semmi ne jöjjön össze.
-Miről beszélsz?-kérdeztem miközben a kezemet még erősebben szorította
-Szerinted azért voltam ennyire kedves veled, mert annyira jó társaság vagy és annyira kedvelek. Hát akkor nagyon tévedsz. Nekem mindig sikerül az amit eltervezek és amikor ott hagytál a lakásomban eldöntöttem, hogy megszerezlek magamnak.
-Te nem vagy beszámítható, orvosi eset vagy.
-Nem vagy abban a helyzetben, hogy beszólogass nekem ribanc
-Most még is mit akarsz tenni?
-Megfogod tudni.-mondta és kikapcsolta a fürdőruha felsőmet.
Nem tudtam mit csináljak álltam ott és próbáltam a kezeimmel szorítani a felsőrészt, hogy nehogy leessen. Hangosan ordítoztam vele, hogy hagyja már abba és engedjen el ő meg menjen el, mert most még megúszhatja. Nem nagyon érdekelte az amit mondok, a melltartómat erőszakosan letépte rólam. A fülembe opcén dolgokat suttogott mintha az izgató lenne. A lábamat felemeltem és tökön rúgtam olyan erősen amilyen erősen ebben a helyzetben csak tudtam.
/Cris/
Remek érzés volt ennyi időt együtt tölteni Natival sajnáltam is hogy ott kellett hagynom, de muszáj volt. A munkámmal járnak ezek a dolgok. A ruhámat úgy ahogy volt a szennyesbe dobtam, a bejárónő tudja mi a dolga. Az órámra pillantottam, hogy mennyi időm van pepecselni, de nem volt a kezemen. Biztos Natiéknál hagytam. -gondoltam magamban. Több órám is volt, de mivel ez a legújabb szerzeményem mindenféleképpen ezt akartam viselni az interjún, meg a szerződés is kötelez az óracéggel, hogy azt kell hordanom. Fogtam magam és visszaindultam oda ahonnan jöttem az órámért. Zártam az ajtót, mikor egy visítást hallottam a ház felől. Megismertem a hangot ez Nati. Siettem ahogy csak tudtam, mert nem tudtam, hogy mi lehet.
-Te meg mit akarsz?-léptem be az ajtón és láttam, hogy Fernando ott áll és szorongatja Natit.-Jól vagy?-néztem Nati felé, aki csak egy bugyiban állt ott. Erre csak egy bólintás volt a válasz
-Már csak ez a hülye hiányzott.-mondta Natinak aki éppen a férfiasságát célozta meg. Refleksz szerűen gyorsan oda kapott így Natit elengedte és ő oda szaladt hozzám.
-Te is jobban jársz ha most elmész, mert rosszul fogsz járni mint múltkor.-mondtam, miközben Natit öleltem.
-Óh a ribanc és a bájgúnár egymásra talált...- mondta
-Holnap nem akarlak itt látni ha még is akkor garantálom hogy nem úszod meg. - fogta magát és a kijárat felé vette az irányt de nem hagyhatta ki hogy valamit utoljára ne szóljon oda Natinak.
Miután elment nem szóltunk semmit én csak öleltem magamhoz és lassan befelé haladtunk a lakás belsejébe.
-Maradj itt hozok neked egy pólót.-mondtam mikor leültettem a nappaliba.
-Nem inkább menjünk fel a szobámba.-indult meg felfelé
Nati elővett egy Real-os mezt és azt vette fel.
Sajnos nekem el kellet mennem de szerencsém volt mert lent összefutottam Saraval akinek elmondtam mindent. Megbeszéltük hogy addig itt marad amíg én vissza nem térek, mivel csak én és ő tudtunk a Fernandoval történtekről és az előtte történő eseményekről megbeszéltünk hogy kitalál valamit addigra míg Ricoék haza jönnek.
Talál elhamarkodott volt az a gondolat miszerint aki interjút készít velem ma szerencsés hiszen jó napom van... valamilyen szinten boldog vagyok hiszen Nati és én újra együtt vagyunk de ha a Fernando álltal elkövetett aljasságra gondolok felmegy bennem a pumpa. Az interjú alatt a riporternek sikerült felidegesítenie bárgyú kérdéseivel...egész interjú alatt merengtem hogy mit tehetnék ez ellen az ördög ellen. Mivel van 2 hét szünetünk elhatároztam hogy ráveszem Nati hogy elutazzunk valami jó meleg homokos tengerpartú helyre.
Úgy gondoltam ma Natinal alszom remélhetőleg nem jelent neki ez nagy problémát.
-Sziasztok - léptem be az ajtón
-Köszöntünk ismét körünkben, halljuk újra együtt de ez most már maradhatna így. - mondta Manuela
-Ha rajtam múlik ez így marad... De hohó ti ti már beszéltetek erről Natival. - kérdeztem
-Hát drága barátom nem tűnt fel hogy egy család vagyunk... ja és mi abból a fajtából akik mindent megbeszélnek.
-Mindent?- értetlenkedtem- akkor ti azt is tudjátok hogy...? - kérdeztem volna mikor Nati belépet a szobába - hogy visszaköltözöm? - fejezte be mondandóm.
-Itt alszol? - kérdezte majd arcon csókolt.
-Sara? - kívácsiskodtam
-Elment - felelte majd a szoba felé vettük az irányt.
A szobában felérve Nati elkezdte az ágyát rendezgetni én csendben az ajtónál álltam és csak néztem.
-Megállnál egy pillanatra és elmagyaráznád nekem hogy ez mi volt... kérdeztem tőle kissé feszülten.
-Még is mit? Mit magyarázzak el tudod mi történt...
-Mondjuk az előbbieket és azt hogy miért teszed ezt...mutattam körbe.
Leült az ágyra én közelebb sétáltam és leguggoltam majd elkezdte
-Én hasonlót már átéltem és akkor teljesen magamban zuhantam és magamat okoltam, de én nem tehetek erről - mondta könnyes szemmel. Pont az a célja hogy rosszul érezzem magam de nem adom meg neki azt az örömöt és másnak sem hogy engem szenvedni lásson. Nem, folytatni akarom ahol abba hagytuk, élni akarom az életemet veled. Már szeretném élvezni azt hogy együtt vagyunk.- mondta és átölelt. Én amilyen szorosan csak tudtam magamhoz húztam.
-Mit szólnál ha elutaznánk valahova ahol senki nem zavar és élvezhetjük nyugodtam egymás társaságát.
-Rendben de én döntök - mondta mosollyal a szája szélén.
A nap további része nagyon jól alakult Crissel. Napoztunk, hülyültünk és beszélgettünk. Sok mondani valónk volt egymásnak, mert azért elég sok idő kimaradt, de nem bánom, mert ez által alakult minden úgy ahogy vagyis a legjobban. Elmondta, hogy amíg távol voltam, nem volt komoly kapcsolata, mert nem lépet még túl rajtam. A pályán sem tudott százszázalékos teljesítményt nyújtani, ami a csapatnak és a szurkolóknak is feltűnt és kikérték maguknak. Azt mondta, nem tudod teljes mértékben a játékra koncentrálni, mert én jártam az eszében. Jó volt ezeket hallgatni, mert ez megerősített abban, hogy jól döntöttem, hogy visszatértem hozzá. 7-kor el kellett mennie, mert készülődnie kellett egy újabb interjúra. Forró csókot váltottunk majd felvette a cuccait és elment.
Visszafeküdtem még egy kicsit napozni, hogy szép színem legyen. Hangokat hallottam bentről azt hittem Ricoék azok kiabáltam, de nem érkezett válasz. Gondolom csak képzelődtem. Amikor már elment a nap a poharakat, amiket kint hagytunk behordtam a konyhába. A hátam mögül hangokat hallottam, mikor megfordultam Fernando volt az.
-Szia! Kérsz valamit?-mosolyogtam rá
-Hát maximum téged.
-Ezzel sajnos nem szolgálhatok.
-Mire föl ez a jókedv és a nagy mosoly?
-Te ennek biztosan nem fogsz örülni, mert nem szereted, de úgy tűnik Cris és én
-Ugye nem?-úgy nézett rám mint aki meg akarna ölni.
-Csókolóztunk és megint együtt vagyunk.
-Ezt nem teheted.-förmedt rám
-Neked meg mi bajod van? Mért keltél ki magadból?-néztem rá értetlenül
-Az, hogy ezt nem engedem.-szorította meg erősen a kezemet
-Aúúúú ez fáj.-ordítottam fel
-Ez engem egy cseppet sem érdekel. Nem azért voltam ennyire kedves, hogy a végén semmi ne jöjjön össze.
-Miről beszélsz?-kérdeztem miközben a kezemet még erősebben szorította
-Szerinted azért voltam ennyire kedves veled, mert annyira jó társaság vagy és annyira kedvelek. Hát akkor nagyon tévedsz. Nekem mindig sikerül az amit eltervezek és amikor ott hagytál a lakásomban eldöntöttem, hogy megszerezlek magamnak.
-Te nem vagy beszámítható, orvosi eset vagy.
-Nem vagy abban a helyzetben, hogy beszólogass nekem ribanc
-Most még is mit akarsz tenni?
-Megfogod tudni.-mondta és kikapcsolta a fürdőruha felsőmet.
Nem tudtam mit csináljak álltam ott és próbáltam a kezeimmel szorítani a felsőrészt, hogy nehogy leessen. Hangosan ordítoztam vele, hogy hagyja már abba és engedjen el ő meg menjen el, mert most még megúszhatja. Nem nagyon érdekelte az amit mondok, a melltartómat erőszakosan letépte rólam. A fülembe opcén dolgokat suttogott mintha az izgató lenne. A lábamat felemeltem és tökön rúgtam olyan erősen amilyen erősen ebben a helyzetben csak tudtam.
/Cris/
-Te meg mit akarsz?-léptem be az ajtón és láttam, hogy Fernando ott áll és szorongatja Natit.-Jól vagy?-néztem Nati felé, aki csak egy bugyiban állt ott. Erre csak egy bólintás volt a válasz
-Már csak ez a hülye hiányzott.-mondta Natinak aki éppen a férfiasságát célozta meg. Refleksz szerűen gyorsan oda kapott így Natit elengedte és ő oda szaladt hozzám.
-Te is jobban jársz ha most elmész, mert rosszul fogsz járni mint múltkor.-mondtam, miközben Natit öleltem.
-Óh a ribanc és a bájgúnár egymásra talált...- mondta
-Holnap nem akarlak itt látni ha még is akkor garantálom hogy nem úszod meg. - fogta magát és a kijárat felé vette az irányt de nem hagyhatta ki hogy valamit utoljára ne szóljon oda Natinak.
Miután elment nem szóltunk semmit én csak öleltem magamhoz és lassan befelé haladtunk a lakás belsejébe.
-Maradj itt hozok neked egy pólót.-mondtam mikor leültettem a nappaliba.
-Nem inkább menjünk fel a szobámba.-indult meg felfelé
Nati elővett egy Real-os mezt és azt vette fel.
Sajnos nekem el kellet mennem de szerencsém volt mert lent összefutottam Saraval akinek elmondtam mindent. Megbeszéltük hogy addig itt marad amíg én vissza nem térek, mivel csak én és ő tudtunk a Fernandoval történtekről és az előtte történő eseményekről megbeszéltünk hogy kitalál valamit addigra míg Ricoék haza jönnek.
Talál elhamarkodott volt az a gondolat miszerint aki interjút készít velem ma szerencsés hiszen jó napom van... valamilyen szinten boldog vagyok hiszen Nati és én újra együtt vagyunk de ha a Fernando álltal elkövetett aljasságra gondolok felmegy bennem a pumpa. Az interjú alatt a riporternek sikerült felidegesítenie bárgyú kérdéseivel...egész interjú alatt merengtem hogy mit tehetnék ez ellen az ördög ellen. Mivel van 2 hét szünetünk elhatároztam hogy ráveszem Nati hogy elutazzunk valami jó meleg homokos tengerpartú helyre.
Úgy gondoltam ma Natinal alszom remélhetőleg nem jelent neki ez nagy problémát.
-Sziasztok - léptem be az ajtón
-Köszöntünk ismét körünkben, halljuk újra együtt de ez most már maradhatna így. - mondta Manuela
-Ha rajtam múlik ez így marad... De hohó ti ti már beszéltetek erről Natival. - kérdeztem
-Hát drága barátom nem tűnt fel hogy egy család vagyunk... ja és mi abból a fajtából akik mindent megbeszélnek.
-Mindent?- értetlenkedtem- akkor ti azt is tudjátok hogy...? - kérdeztem volna mikor Nati belépet a szobába - hogy visszaköltözöm? - fejezte be mondandóm.
-Itt alszol? - kérdezte majd arcon csókolt.
-Sara? - kívácsiskodtam
-Elment - felelte majd a szoba felé vettük az irányt.
A szobában felérve Nati elkezdte az ágyát rendezgetni én csendben az ajtónál álltam és csak néztem.
-Még is mit? Mit magyarázzak el tudod mi történt...
-Mondjuk az előbbieket és azt hogy miért teszed ezt...mutattam körbe.
Leült az ágyra én közelebb sétáltam és leguggoltam majd elkezdte
-Én hasonlót már átéltem és akkor teljesen magamban zuhantam és magamat okoltam, de én nem tehetek erről - mondta könnyes szemmel. Pont az a célja hogy rosszul érezzem magam de nem adom meg neki azt az örömöt és másnak sem hogy engem szenvedni lásson. Nem, folytatni akarom ahol abba hagytuk, élni akarom az életemet veled. Már szeretném élvezni azt hogy együtt vagyunk.- mondta és átölelt. Én amilyen szorosan csak tudtam magamhoz húztam.
-Mit szólnál ha elutaznánk valahova ahol senki nem zavar és élvezhetjük nyugodtam egymás társaságát.
-Rendben de én döntök - mondta mosollyal a szája szélén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése