/Cristiano/
[1 héttel később]Felhívtam Rico hogy nincs - e kedve találkozni. Rico nem ért rá, mert Manuelaval ultrahangra mentek. A srácokat meg nem értem el ezért egyedül mentem be a városba.
Éppen az Armani üzletből léptem ki és a táskámban kotorásztam, mikor a szemem sarkából láttam, hogy valaki felém száguld, de nem nézett maga elé, mert a telefonjával babrált és elsodort. A kezembe lévő zacskók a földre hullottak.
-A francban ezt nem hiszem el! Nem tudsz az orrod elé figyelni.- mondtam miközben a zacskókból kihullott cuccokat vettem fel a földről.
-Nem tudom mért nem vettelek észre, ne haragudj, sajnálom.- mondta miközben a tekintetét még mindig a telefonra szegezte.
-Én tudom. Ha észre vennéd, hogy mások is vannak az utcán rajtad kívül és nem csak a telefonoddal lennél elfoglalva észre vettél volna.- egyenesedtem fel.
-Segítsek?-kérdezte és közben levette a hatalmas napszemüvegét, ami idáig a fele arcát eltakarta.
-Na kösz, te vagy az!
-Neked is szia Cris.-köszönt oda Nati, akit a hátam közepére sem kívántam volna
-Szia Nati.-köszöntem neki kedvetlenül. Ő volt az az ember, akivel mostanában a legkevésbé szerettem volna találkozni, de úgy látszik a sors másképp rendelkezett.
-Jók a plakátok rólad.-mutatott az üzlet kirakatában függő képeimre. Látszott, hogy neki sincs kedvére ez a beszélgetés, de azért nem mehetünk el egymás mellett mintha nem is ismernénk egymást.
-Hol voltál?-kérdeztem tőle
-Elintéztem egy-két dolgot még utazás előtt. Most már minden meg van úgyhogy indulásra kész vagyok.- a szavai váratlanul értek nem tudtam, hogy elutazik. Honnan is tudtam volna hiszen nem is beszélünk, bár Rico említhette volna.
-Elutazol?
-Igen Londonba költözöm.- köpni nyelni nem tudtam. Igaz, hogy most nem rózsás a viszonyunk, mert ő Ferrel én meg Noraval tengetem a napjaim, de azért London és Madrid nagyon nagy távolság és....
-Ezt nem tudtam.
-Szólnom kellett volna, vagy mi a fene?
-Nem én nem mondtam.
-De céloztál rá. Már megint kezded a fölényeskedésedet.- esett nekem.
-Na jó inkább siess a kicsi Feredhez.
-Fordulj fel!-kiállotta pökhendin, mikor ott hagyott.
-Köszönöm a jó kívánságot- ordítottam utána röhögve.-Kedves vagy!-Maguk meg mi a fenét bámulnak.-fordultam az emberek felé, akik a kiáltásomra felkapták a fejüket.
/Nati/
Crissel "öröm" volt találkozni. Nem foglalkoztam vele, mert csak az utazáson járt az eszem. Otthon már nem volt semmi dolgom, mert a bőröndjeim már be voltak pakolva csak Ricoékra vártam, hogy megjöjjenek és irány London. Furcsállták ezt a hirtelen döntést, de azt még inkább, hogy mért pont Fernandoval megyek, amikor vele már nagyon régóta nem is beszéltem. Ha kérdezték akkor mindig csak annyit mondtam, hogy bízzanak bennem
A Londoni életet nagy izgalommal vártam, ahogy beléptem a hatalmas lakásba amit Fernando egyik barátjától béreltünk, hirtelen rossz ötletnek tűnt elmenekülni a gondok elől, de most már nincs vissza út. Sara megígérte, hogy sokszor meg fog látogatni és én is megígértem Manuéknak, hogy nem tűnök el. A Fernandoval való közös életem elkezdődik, de csak úgy mint egy lakótárs remélem ő is így gondolja.
/Cris/
Mivel senki nem ért rá felhívtam Norat, hogy ne unatkozzak és nem meglepő módon ő pont ráért.
-Jaj végre valaki aki rá ér. Ma mindenki olyan elfoglalt.
-Neked mindig.- adta át a táskáját, mintha valami grácia lenne.
-Mi jót csináltál ma?-érdeklődtem
-Semmi olyat amit máskor nem.
-Szeretem amikor ennyire kifejted a dolgokat.-mosolyogtam rá
-És te?
-Bementem a városba és nem találod ki kivel futottam össze. Natival.
-Szegénykém.-kezdte el simogatni a vállamat.-Jut eszembe, megint új információkat tudtam meg róla.
-Engem már nem érdekel mit csinál. Élje az életét csak engem hagyjon ki belőle.
-Azért elmondom. Ugye ő a jó kislány, de amíg együtt voltatok fűvel fával kavart és persze Fernandot is mindig boldoggá tette ha kellett,
-Fejezd be!
-Csináljunk valami jobbat. Gyere utánam.-mondta és megindult a kert irányába.- Nem kell félni.-állt meg a medence előtt. Ledobta az összes ruháját és a vízbe ugrott.-Gyere te is.- hívogatott az ujjával.
-Nekem szomszédjaim is vannak.
-Ne keresd a kifogásokat. Nincs mit szégyenled na gyere már.- Nem kellett többször mondania levettettem az összes göncömet és követtem a vízbe. Az egész estét együtt töltöttük.
...
A napjaim nyugisan teltek edzés és barátok ebből áll minden napom és persze a meghívásokból amikben én mindig részesülök. Nora és én hát mit is mondjak. Nem vagyunk együtt mint egy pár, de ha úgy alakul akkor kihasználjuk a másikat. Natiról nem sokat tudok csak annyit amennyit néha elcsípek Ricoék beszélgetéseiből. Az elején még Nora is gyakran felhozta és elmondta a szaftosabbnál szaftosabb dolgokat amiket tud róla, vagy megtudott. Erről leszoktattam, mert nincs szükségem arra, hogy ezeket hallgassam. Semelyik volt barátnőm nem érdekel, akkor most mért lenne másképpen. Próbáltam felejteni, mert tudtam, hogy muszáj és így a legjobb.
/Nati/
-Fer készen vagy már, szeretnék én is bejutni a fürdőbe.-ordítottam a nappaliból
-Sietek egy perc.
-Késében vagyok úgyhogy kérlek.
-Mondtam, hogy sietek vagy nem?
Ferrel jól elvagyunk egymással. Nagyon kedves és nagyon más mint az elején. Néha elgondolkozom azon, hogy melyik az igazi oldala, mert azért bennem van a félsz, hogy mi van ha megint megtörténik mint régen. De mit csináljak hozzá vagyok kötve, mert elköltözni nem nagyon tudok így csak az marad, hogy beletörődöm és alkalmazkodok.
Ez a rész elég száraz lett és rövid is, de ahhoz, hogy a továbbiakban jól tudjam folytatni ilyenek kellet lennie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése