2011. február 28., hétfő
2011. február 27., vasárnap
Mindenem az életem-31.rész
/Cristiano/
Nem akartam bántani és úgy éreztem ő sem engem. Őszintén nem értem miért érinti ennyire rosszul ez a helyezett. Felálltunk leporoltunk magunkat, de csak akkor vettük észre hogy, a fotósok és riporterek pont akkor érkeztek meg és foglalták volna el a helyüket. Teljesen megfeletkeztünk róla, hogy ma nyiltkapus edzés van.
-Irány az öltöző azonnal! - ordított velünk Mourinho és az öltöző irányába mutatott
-Ez mind a te hibád.- mondtam Riconak miközben egymás mellett sétáltunk.
-Te kerested a bajt.
-Te nem vagy normális. Úgy látszik nem csak a lábad sérült meg, de a fejed is a különbség, hogy a térded rendbe jött, de a fejedben nem sikerült mindennek visszaállnia, a helyére.- Erre már nem válaszolt, semmit. Bementünk az öltözőbe és leültünk én az egyik én a másik sarokban. Olyan érzésem volt, mint mikor az oviba összeverekedtem egy gyerekkel és vártuk, hogy az övónéni milyen büntetést fog kiosztani nekünk.
-Nem tudom mi van veletek, de ezt nem tűröm. Rico mi a franc ütött beléd, hogy neki rohansz Crisnek és te meg.-nézett rám- vissza ütsz és direkt gerjeszted az egészet.
- Volt rá okom.- mondta egyből Rico
-Nem érdekelnek a kifogások, a következő meccsre egyikőtöket sem viszem el. Addig lesz rá elég időtök, hogy megoldjátok a problémáitokat de nem itt hangsúlyozom NEM ITT. Ha még egyszer előfordul ehhez hasonló...ne akarjátok megtudni mi lesz.
-Maga is tudja, hogy nélkülem semmit, nem ér a csapat.
-Jaj már megint ezt csinálod. Nem körülötted forog a világ fogd már fel.
-Mi az, hogy megint. Ez az igazság és ezt nem azért mondom mert beképzelt vagyok csak ez az igazság ezt mindenki megmondhatja.
-Én ezt nem hallgatom. Egyikőtök sem jön és kész. Jó csapatunk van és nyerni fogunk, mert nem csak két ember a meghatározó ebbe a csapatba. Most meg irány az edzés!- parancsolt ránk az edző
Nem ez volt életem legjobb edzése az egyszer biztos. A hangulat nagyon fagyos volt. Nem irigyeltem őket főleg Pepet és Marcelot.
/Nati/
Az asztalomnál ültem és csináltam a feladatot amit a drága Noraval kellene, de őt nem érdekli az egész, mikor hallottam, hogy egy kocsi leparkol. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Rico megjött. "Na ez izgalmas lesz"- gondoltam.
10 perccel később, Rico jött be a szobámba
-Kopoghatnál. Bár Crisnél is bebizonyítottad, hogy ez nem az erősséged.- mosolyogtam rá gúnyosan. Nem haragudtam Ricora, de nagyon idegesített, hogy így felfújttá az egészet.-mikor ezt kimondtam Manuela lépet be az ajtón.
-Ne kezdjétek megint.
-Távol oááljon tőlem hogy Ricoval összevesszek....Gyertek be és foglaljatok helyet. Én már felkészültem lelkiekben és készen állok mindenre.- mondtam kissé affektálva.Tudom, hogy most idegesnek kéne lennem, mert tudom mi jön, de nem vagyok az. Nem akartam, hogy kiderüljön az egész, mert tudtam, hogy ez lesz, de most már kiderült és nem tudok mit csinálni, nem fogok ezen rágódni és agyalni, mert csak rossz napokat okozok magamnak.
Rico elmondta ugyanazokat amiket tegnap csak most kissé nyugodtabb lelki állapotban és halkabban.
-Ezek után nem találkozol vele, legalább is úgy nem hogy én vagy Manulela nem vagyunk ott....és ez a mostani állás szerint ritka lesz.- mondta Rico
-Nekem attól még a barátom maradt- szólt közbe Manu most először mióta bejöttek, gondolom eddig úgy látta jobbnak ha nem szól... - eddig nem szóltam hagytam hogy elmond az "érveidet", már ha ezeket annak lehet nevezni, te nem azon vagy kiakadva hogy Cris és Nati össze jöttek...
-Miért akkor min vagyok??? - kérdezte Rico ingerülten
-Még tőlem kérdezed?? te is tudod, téged az zavar hogy ez mind a hátad mögött zajlott és pont aközött két ember között akik elvileg mindent elmondanak neked... Én erről nem kívánok többet beszélni - mondta Manu és felállta, majd felém fordult - fél óra múlva asztalhoz ülünk. Téged pedig meg kérnélek arra hogy addig ne keresd a társaságunk, míg nem rendezed a dolgaidat magadban és másokkal szemben - mondta Riconak és kiment.
Rico nem tudott mit mondani, szerintem kicsit meglepődött hogy Manu ilyen egyenesen elmondta hogy mi is az ő igazi problémája plán előttem... Rám nézett dúlt fúlt majd kiment, kicsivel később hallottam hogy becsapja maga mögött az ajtót. Odasétáltam az ablakhoz és láttam, ahogy elhúz csakúgy füstöltek a kerekek... Rossz érzés fogott el. "Így már megértem, hogy miért volt kiakadva. Ha belegondolok nekem is milyen rosszul esne, ha azok akik számomra a legfontosabbak pont az orrom előtt titkolják el azt ami nekik a legfontosabb jelen helyzetbe... És basszus most miattam még Manuék is összevesztek... De meg van mit fogok csinálni...igen ez jó lesz..." - merengtem el
Oda sétált az ágyhoz kikotortam a telefonomat a táskámból, majd tárcsáztam.
-Szia.
-Szia Cris. Tudunk találkozni? Azaz pontosítok találkoznunk kell.-mondtam
-Ha rólad van szó tudod hogy nem mondok nemet, tudod veled bárhol bármikor....
-Jaj Cris, ne legyél ennyire szex éhes. Van egy nagyon jó öteletem.
-Ötlet? Nagyon jó ötlet? Egyáltalán mire kell nekünk ötlet
-tudod Cris aki kíváncsi gyorsan megörekszik... és ez neked a rémálmod szóval....
-Haha... - nevetett bele a telefonba majd kis szünet után hozzá tette - de végül is igaz. Megbeszéltük hogy hol és mikor találkozunk majd elköszöntünk egymástól és letettük a telefont.
Úgy kell elhagynom a házat, hogy egy Rico ne legyen még itthon , kettő Manu ne tudja hogy Crishez megyek...és azt most nem azért mert titkolózom hanem ő miattuk...
Lementem az ebédlőbe, csak én és Manu ettük. Hát mit ne mondjak eléggé csnedes volt a légkőr. Manuela evés közben valamin nagyon komolyan elgondolkozott. Véleményem szerint Ricon, most kissé rossznak érzete magát, nem akarta megbántani, de most úgy érzi mégis belegázolt a lelkébe...
/Cris/
"Kissé furcsa, hogy oldja meg Nati hogy átjöjjön főleg azután hogy ma összeverekedtem Ricoval." -gondolkoztam el mikor csöngettek.
-Na végre - nyitottam ki az ajtót majd egy fórra csókot adtam Natinak. Áúú- ordítottam fel mikor beleharapott az ajkamba.
-Huppsz csak nem fájt? -kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.
-Te akartad - mondtam- majd csikizni kezdtem a falhoz szorítottam. A blúzát elkezdtem kigombolni majd végig csókolgattam minden porcikáját. Az ölembe kaptam és a konyha pulthoz ültettem. Miközben és a melltartójától szabadítottam meg a a nadrágomat gombolta ki és férfiasságomat hergelte.
-Ezek nem kellenek - mondtam és lesöpörtem a pulton lévő fölösleges dolgokat, hogy letudjam fektetni. Utána pedig a dolgok jöttek rendjük szerint... Után beálltunk mind ketten a zuhany álltunk és úgy folyattuk magunkra a vizet.
-Kérdezhetek valami? - kérdeztem és magam felé fordítottam.
-Hú ez rosszul kezdődik -mondta
-Ez győzzön meg, hogy nem az -mondtam neki mikor elszakadtam ajkaitól. Egyszer azt mondtad neked nincs összehasonlítási alapod... szóval ez azt jelenti hogy én voltam az első?
-Igen. Ez zavar?
-Nem, miért kéne hogy zavarjon? - kérdeztem miközben végig simítottam a haját. - De ez azt jelenti hogy szeretsz...
-Azt hiszed? kérdezte sunyi mosollyal majd magára tekerte a törölközőt és hozzám is oda dobott egyet.
-Minek az én szabadon nyomom. - mondtam
- Én ennek csak örülök... de azért ha nem bánnod én most nem tartanék veled és kérnék tőled egy pólót és egy sortot.
-Nem örülök ennek, de most az egyszer... -mondtam majd hátulról elkaptam és megpörgettem.
-Éjfélig haza kell érnem-mondta.
-Rendbe akkor használjuk ki a maradék időt.
Ő befeküdt az ágyba én pedig addig lementem összeszedni valami finomságot.
-Na de mi is volt a nagy ötlet, amit hozzá teszem még mindig nem tudom mire kell? -kérdeztem tőle már az ágyban csipegetés közben.
-Szóval azt találtam ki hogy.....
Nem akartam bántani és úgy éreztem ő sem engem. Őszintén nem értem miért érinti ennyire rosszul ez a helyezett. Felálltunk leporoltunk magunkat, de csak akkor vettük észre hogy, a fotósok és riporterek pont akkor érkeztek meg és foglalták volna el a helyüket. Teljesen megfeletkeztünk róla, hogy ma nyiltkapus edzés van.
-Irány az öltöző azonnal! - ordított velünk Mourinho és az öltöző irányába mutatott
-Ez mind a te hibád.- mondtam Riconak miközben egymás mellett sétáltunk.
-Te kerested a bajt.
-Te nem vagy normális. Úgy látszik nem csak a lábad sérült meg, de a fejed is a különbség, hogy a térded rendbe jött, de a fejedben nem sikerült mindennek visszaállnia, a helyére.- Erre már nem válaszolt, semmit. Bementünk az öltözőbe és leültünk én az egyik én a másik sarokban. Olyan érzésem volt, mint mikor az oviba összeverekedtem egy gyerekkel és vártuk, hogy az övónéni milyen büntetést fog kiosztani nekünk.
-Nem tudom mi van veletek, de ezt nem tűröm. Rico mi a franc ütött beléd, hogy neki rohansz Crisnek és te meg.-nézett rám- vissza ütsz és direkt gerjeszted az egészet.
- Volt rá okom.- mondta egyből Rico
-Nem érdekelnek a kifogások, a következő meccsre egyikőtöket sem viszem el. Addig lesz rá elég időtök, hogy megoldjátok a problémáitokat de nem itt hangsúlyozom NEM ITT. Ha még egyszer előfordul ehhez hasonló...ne akarjátok megtudni mi lesz.
-Maga is tudja, hogy nélkülem semmit, nem ér a csapat.
-Jaj már megint ezt csinálod. Nem körülötted forog a világ fogd már fel.
-Mi az, hogy megint. Ez az igazság és ezt nem azért mondom mert beképzelt vagyok csak ez az igazság ezt mindenki megmondhatja.
-Én ezt nem hallgatom. Egyikőtök sem jön és kész. Jó csapatunk van és nyerni fogunk, mert nem csak két ember a meghatározó ebbe a csapatba. Most meg irány az edzés!- parancsolt ránk az edző
Nem ez volt életem legjobb edzése az egyszer biztos. A hangulat nagyon fagyos volt. Nem irigyeltem őket főleg Pepet és Marcelot.
/Nati/
Az asztalomnál ültem és csináltam a feladatot amit a drága Noraval kellene, de őt nem érdekli az egész, mikor hallottam, hogy egy kocsi leparkol. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Rico megjött. "Na ez izgalmas lesz"- gondoltam.
10 perccel később, Rico jött be a szobámba
-Kopoghatnál. Bár Crisnél is bebizonyítottad, hogy ez nem az erősséged.- mosolyogtam rá gúnyosan. Nem haragudtam Ricora, de nagyon idegesített, hogy így felfújttá az egészet.-mikor ezt kimondtam Manuela lépet be az ajtón.
-Ne kezdjétek megint.
-Távol oááljon tőlem hogy Ricoval összevesszek....Gyertek be és foglaljatok helyet. Én már felkészültem lelkiekben és készen állok mindenre.- mondtam kissé affektálva.Tudom, hogy most idegesnek kéne lennem, mert tudom mi jön, de nem vagyok az. Nem akartam, hogy kiderüljön az egész, mert tudtam, hogy ez lesz, de most már kiderült és nem tudok mit csinálni, nem fogok ezen rágódni és agyalni, mert csak rossz napokat okozok magamnak.
Rico elmondta ugyanazokat amiket tegnap csak most kissé nyugodtabb lelki állapotban és halkabban.
-Ezek után nem találkozol vele, legalább is úgy nem hogy én vagy Manulela nem vagyunk ott....és ez a mostani állás szerint ritka lesz.- mondta Rico
-Nekem attól még a barátom maradt- szólt közbe Manu most először mióta bejöttek, gondolom eddig úgy látta jobbnak ha nem szól... - eddig nem szóltam hagytam hogy elmond az "érveidet", már ha ezeket annak lehet nevezni, te nem azon vagy kiakadva hogy Cris és Nati össze jöttek...
-Miért akkor min vagyok??? - kérdezte Rico ingerülten
-Még tőlem kérdezed?? te is tudod, téged az zavar hogy ez mind a hátad mögött zajlott és pont aközött két ember között akik elvileg mindent elmondanak neked... Én erről nem kívánok többet beszélni - mondta Manu és felállta, majd felém fordult - fél óra múlva asztalhoz ülünk. Téged pedig meg kérnélek arra hogy addig ne keresd a társaságunk, míg nem rendezed a dolgaidat magadban és másokkal szemben - mondta Riconak és kiment.
Rico nem tudott mit mondani, szerintem kicsit meglepődött hogy Manu ilyen egyenesen elmondta hogy mi is az ő igazi problémája plán előttem... Rám nézett dúlt fúlt majd kiment, kicsivel később hallottam hogy becsapja maga mögött az ajtót. Odasétáltam az ablakhoz és láttam, ahogy elhúz csakúgy füstöltek a kerekek... Rossz érzés fogott el. "Így már megértem, hogy miért volt kiakadva. Ha belegondolok nekem is milyen rosszul esne, ha azok akik számomra a legfontosabbak pont az orrom előtt titkolják el azt ami nekik a legfontosabb jelen helyzetbe... És basszus most miattam még Manuék is összevesztek... De meg van mit fogok csinálni...igen ez jó lesz..." - merengtem el
Oda sétált az ágyhoz kikotortam a telefonomat a táskámból, majd tárcsáztam.
-Szia.
-Szia Cris. Tudunk találkozni? Azaz pontosítok találkoznunk kell.-mondtam
-Ha rólad van szó tudod hogy nem mondok nemet, tudod veled bárhol bármikor....
-Jaj Cris, ne legyél ennyire szex éhes. Van egy nagyon jó öteletem.
-Ötlet? Nagyon jó ötlet? Egyáltalán mire kell nekünk ötlet
-tudod Cris aki kíváncsi gyorsan megörekszik... és ez neked a rémálmod szóval....
-Haha... - nevetett bele a telefonba majd kis szünet után hozzá tette - de végül is igaz. Megbeszéltük hogy hol és mikor találkozunk majd elköszöntünk egymástól és letettük a telefont.
Úgy kell elhagynom a házat, hogy egy Rico ne legyen még itthon , kettő Manu ne tudja hogy Crishez megyek...és azt most nem azért mert titkolózom hanem ő miattuk...
Lementem az ebédlőbe, csak én és Manu ettük. Hát mit ne mondjak eléggé csnedes volt a légkőr. Manuela evés közben valamin nagyon komolyan elgondolkozott. Véleményem szerint Ricon, most kissé rossznak érzete magát, nem akarta megbántani, de most úgy érzi mégis belegázolt a lelkébe...
/Cris/
"Kissé furcsa, hogy oldja meg Nati hogy átjöjjön főleg azután hogy ma összeverekedtem Ricoval." -gondolkoztam el mikor csöngettek.
-Na végre - nyitottam ki az ajtót majd egy fórra csókot adtam Natinak. Áúú- ordítottam fel mikor beleharapott az ajkamba.
-Huppsz csak nem fájt? -kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.
-Te akartad - mondtam- majd csikizni kezdtem a falhoz szorítottam. A blúzát elkezdtem kigombolni majd végig csókolgattam minden porcikáját. Az ölembe kaptam és a konyha pulthoz ültettem. Miközben és a melltartójától szabadítottam meg a a nadrágomat gombolta ki és férfiasságomat hergelte.
-Ezek nem kellenek - mondtam és lesöpörtem a pulton lévő fölösleges dolgokat, hogy letudjam fektetni. Utána pedig a dolgok jöttek rendjük szerint... Után beálltunk mind ketten a zuhany álltunk és úgy folyattuk magunkra a vizet.
 |
| A fürdőből kijőve! |
-Hú ez rosszul kezdődik -mondta
-Ez győzzön meg, hogy nem az -mondtam neki mikor elszakadtam ajkaitól. Egyszer azt mondtad neked nincs összehasonlítási alapod... szóval ez azt jelenti hogy én voltam az első?
-Igen. Ez zavar?
-Nem, miért kéne hogy zavarjon? - kérdeztem miközben végig simítottam a haját. - De ez azt jelenti hogy szeretsz...
-Azt hiszed? kérdezte sunyi mosollyal majd magára tekerte a törölközőt és hozzám is oda dobott egyet.
-Minek az én szabadon nyomom. - mondtam
- Én ennek csak örülök... de azért ha nem bánnod én most nem tartanék veled és kérnék tőled egy pólót és egy sortot.
-Nem örülök ennek, de most az egyszer... -mondtam majd hátulról elkaptam és megpörgettem.
-Éjfélig haza kell érnem-mondta.
-Rendbe akkor használjuk ki a maradék időt.
Ő befeküdt az ágyba én pedig addig lementem összeszedni valami finomságot.
-Na de mi is volt a nagy ötlet, amit hozzá teszem még mindig nem tudom mire kell? -kérdeztem tőle már az ágyban csipegetés közben.
-Szóval azt találtam ki hogy.....
2011. február 25., péntek
Mindenem az életem-30.rész
/Cris/
-Biztosan látni akarod?
-Igen add ide.
-Figyelmeztetlek, hogy Pepe és én úgy látjuk, hogy ezek nem a legelőnyösebb képek rólad.
-Ne add oda neki, mert bepereli az újságot.- ordította Pepe
-Látom nagyon élvezitek, de most már elég.- kaptam ki a kezéből.
-Lefotóztak a vidámparkban? Ezt nem hiszem el, pedig próbáltam észrevétlen maradni.
-Fogaddal el, ez lehetetlen hiszen rólad van szó.-mondta Marcelo
-Legyetek már kicsit komolyabbak.
-Rólad van szó és ezek eléggé nehezünkre esik. Na szerinted milyenek a képek?- érdeklődött Marcelo
-Kit érdekelnek a képek. Mivel Nati még nem jött át gondolom nem látta a képeket. Na kíváncsi vagyok mikor fogja látni.
-Hidd el azt tudni fogod mert ahogy ismerem rád töri az ajtót és vehetsz majd másikat.- viccelődött Pepe
-Sziporkáztok ma mindketten pedig még korán van. Mi lesz itt később?
-Na ezt nem tudjuk megmondani, mert még mi se tudjuk.
-Hát majd meglátjuk...-mondtam majd újra szemügyre vettem a képeket- fúúú tényleg igazatok van, ezek a képek szörnyűek, szóval fel megyek rend beszedem magam aztán irány edzés...
-Milyen edzés még csak 9 óra az edzés meg csak 11-kor kezdődik-mondta Pepe
-Igen igen tudom, de úgy utcára nem lépek hogy nem nézek ki tökéletesen. Szóval tényleg helyezzétek kényelembe magatok mert még sokáig itt maradtok.
Hát ahogy sejtettem kb. 1,5 órát pepecseltem hogy most ismét tökéletes külsőmet láthassa a nagy érdemű... :)
-Jaj ne csináljátok srácok megint rátok kell várni-mondtam nekik az ajtóban állva
-Ha-ha ha ahhoz képest hogy most leplezték le a titkodat eléggé vicces kedvedbe vagy.- oktatott ki Marcelo.
-Na siessünk. Remélem Rico már kész van.
-Rico??? Nem hiszem hogy... kezdtem bele
-Miért térnénk el a jól meg szokott dolgoktól -vágott a szavamba Pepe.
-Srácok menjetek, de nem hiszem hogy most jó ötlet lenne ha átmennék én is. Majd edzésen találkozunk...mondtam nekik és a kocsi felé vettem az irányt. Közben még halottam ahogy Pepe Marcelonak mondja : -Nem lesz így jó a legjobb barátaink rosszba vannak. Remélem a mai nyílt kapus edzést kibírják vita nélkül-mondta Pepe.
-Hát ezt nagyon remélem de Rico nem hiszem hogy...-reagálta le Marcelo, de a végét már nem értettem mert magam mögött becsaptam a kocsi ajtaját.
/Manuela/
Fél 8 körül kelhettem, Rico még nagyban húzta a lóbőrt, talán jobb is így hogy tudok Natival beszélni még mielőtt ő felkel. Kiléptem a szobából láttam hogy Natinál égnek a lámpák, lementem a konyhába csináltam két teát majd bekopogtam, de válasz nem érkezett. Benyitottam, Nati ott ült az ablak előtt és kifelé bámult.
-Hoztam neked teát- mondtam és megfogtam a vállát. Rám nézett, majd felállt és átölelt.
-Én- én - kezdet el könnyeivel küszködni- Rico nem érti de én...
-Rico csak félt - néztem a szemébe - tegnap sokként érte az eset és ezért volt olyan amilyen...de tudod hogy szeret.
-Most csalódtál?
-Csalódni? Én benned? Nem, tudtam hogy a múltkori beszélgetésünk nem volt véletlen... de nem tagadom bánt hogy nem szóltál nekem semmit. És Cris is azt mondja mi vagyunk a 2. családja és...
-Én kértem hogy ne szóljon semmit, mert féltem a reakcióktól...és hát...
-Rico tud egy s mást a nő ügyeiről és én is...nem akarjuk hogy te is úgy járj mint ők.
-De én más vagyok...tört ki belőle a zokogás
-Tudom te több vagy náluk. Nyugodj meg minden megoldódik.
-Én nem állok készen még arra hogy Ricoval beszéljek erről.. túl zaklatott vagyok.
-Megoldom- mondtam
/Rico/
-Szívem csöngettek...-ordítottam
-Igen és? Hiszen tudod hogy hozzád jöttek.
-A tegnapiak után nem hinném hogy...
-Jaj Rico nyisd már ki.
Kinyitottam az ajtót , a srácok álltak ott.
-Máris kész vagyok. Elköszönök Manuelától és mehetünk is. Adtam egy csókot neki
-Ha haza ér Nati addig ne enged el sehová míg nem beszéltem vele...
-Rendben, legyen szép napod és Cris-szel ne felejts el beszélni... De csak higgadtan.-mondta majd elváltunk.
-Nem hiányolsz valakit?-kérdezte Pepe
-Nem... kéne?
-Állj lépet elém Marcelo - ezt nem csinálhatjátok a válás kihatással van a gyerekekre azaz rám és Pepére...- mondta kuncogva
-Ez nem vicces, ez komoly. A családom szent még neki is...
-De hiszen ő is a családod, legalább is eddig még az volt. - mondta Pepe
Szúrósan rá néztem majd beszálltam a kocsiba.
-Akkor ma nem megyünk a Madrid kávézóba? - kérdezte Pepe
-Nem hinném ... -mondta Marcelo
/Cris/
Mikor Rico megérkezett az öltözőbe a levegő megfagyott, gondolom mindenki olvasta a ma reggeli lapokat. Érezték hogy semmi sincs rendben, az egész hangulat más volt.. Elmentem a mosdóba de mire vissza mentem már csak Rico volt oda bent. Gondolom srácok inkább gyorsan szedték a sátor fájukat és kimentek.
-Tudom hogy nem akarsz velem beszélni, de muszáj lesz - szóltam hozzá kissé félve ő csak rám nézett majd kiment.
-Hé - futottam utána. Azért válaszolhatnál.
-Lehet hogy nem tűnt fel de számomra te nem létezzel -jött közelebb, majd megfordult és ott hagyott.
-Haha - nevettem - Te tényleg ennyire bolond vagy? Nem érted meg hogy szeretem?
-Mit mondtál? -torpant meg
-SZE-RE-TEM- mikor ezt kimondtam csak arra lettem figyelmes hogy Rico felém fut. Sosem láttam ilyennek, tudtam hogy a családja a mindene,de... A többiek próbáltak szétszedni minket, majd valaki elordította magát. Természetesen Mourinho volt az.. teljesen felzaklatott állapotban voltunk mind a ketten. Nem akartam bántani és úgy éreztem ő sem engem. Őszintén nem értem miért érinti ennyire rosszul ez a helyezett. Felálltunk leporoltunk magunkat, de csak akkor vettük észre hogy....
2011. február 24., csütörtök
Mindenem az életem-29.rész
/Rico/
Nati meg rohant előre. Nagyon ideges volt a helyzet miatt és azért is mert utasítgattam, de nem érdekelt mert sokkal fontosabb dolgom volt. Crist eltávolítani tőle.... "A legjobb barátom, de tudom, hogy összetöri a női szíveket és ezt nem akartam Natinál látni, mert csak a gondok lennének belőle. Nem gondoltam volna, hogy Cris bármelyik rokonommal is kikezd. Igazából nem is féltem, hogy Nati és ő, mert annyira mások és nem is voltak jóba. Igaz én is Cris is nagyon mások vagyunk, de az más. Sose gondoltam volna, hogy ez lehetséges..."
Haza mentünk és Nati ment is fel egyből a szobájába egyáltalán nem érdekeltem. Figyelembe se vette, hogy folyamatosan beszéltem hozzá. Szerintem egyik fülén be a másikon kimentek azok a dolgok amiket mondtam.
-Oké, ne is figyelj rám, de majd reggel beszéljünk- ordítottam mikor már eltűnt a szemem elől. Felmentem és nagy hévvel törtem be az ajtót, Manuela még fent volt.
-Hogy-hogy már ilyenkor itthon vagy nem Crissel.
-Ne említsd nekem azt az embert. Átmentem, mert ugye ő hívott erre más volt nála. Rányitottam Natira és Crisre.
-Nati és Cris?-csodálkozott el
-Csak így Nati és Cris? Nem megyünk át? Natiről és Crisről van szó- fogtam a fejem
-Szívem nyugi most már úgyse tudunk semmit se csinálni.
-Hagyjuk annyiba az egészet?
-Nem azt mondom hogy hagyjuk csak azt, hogy tegyük át holnapra. És egyébként is mint mondanál vagy mit tennél?
-ÖÖÖÖ. Ne kérdezz ilyeneket, nem tudom.- mondtam
-Gondoltam. Mosakodj meg és gyere feküdj le.- mond és megnyugvás keltően nézett rám. Úgy cselekedtem ahogy mondta, mert igaza volt.
/Natalia/
Nagyon rosszul éreztem magam, nagyon ostobának. Ennél kellemetlenül nem is sikerülhetett volna életem első együtt léte. Minden tökéletes volt egy darabig, aztán Cris hülyesége miatt elromlott minden.-Nem haragudtam Crisre, mert mért is haragudtam volna rá, hiszen csodálatosan éreztem magam, de....-gondolat menetemet a telefon csörgése szakította félbe. Cris volt az.
-Na mi volt?- indította egyből a beszélgetést egy kérdéssel
-Egyből bele a közepébe semmi szia.
-Igen, mert nagyon kíváncsi vagyok. Na??
-Semmi, az ég világon semmi. Jöttem fel egyből a szobámba, mert nekem ez nagyon kellemetlen
-Ennyire nem vagyok rossz party.-mondta. Úgy látszik ő még ilyenkor is tud jó kedvű lenni.
-Ránk nyitott téged ez nem is zavar.- lettem egy kicsit ideges, hogy ennyire lazán veszi a dolgokat
-Most minek rágódjak rajta ha már megtörtént.
-Úristen, hogy lehetsz ilyenkor is ennyire laza? A testvérem férje rám nyit a legjobb barátjával, szerintem ez akkor is elég kellemetlen lenne ha mással nyit rám és így hogy pont veled még inkább.
-Megértelek, de most már megtörtént ennyi...Nézd a jó oldalát már nem kell titkolnunk.-mondta
-Még csak ő tudja és holnap is max. 1 emberrel fog bővülni a társaság, mert Manuela is megtudja, de másoknak nem kell tudniuk.
-Ezt nem hiszem el miattuk titkoltuk most már tudják akkor minek tovább?
-Ezt ne most beszéljük meg, mert fáradt vagyok és egy probléma elég egy napra.
-Azért sajnálom, hogy ez a nap nem lett tökéletes. Jó volt veled.
-Veled is, bár nekem nincs összehasonlítás alapom.
-Na szép álmokat. És ne rágódj a történteken.
-Szia! Nem ígérem- tettem le a telefont
Engedtem egy kád forró vizet amibe beleültem és közben számomra megnyugtató számokat hallgattam, hogy kitisztuljon a fejem.
/Cris/
Letettem a telefont és akkor eszméltem rá mit mondott. "nekem nincs összehasonlítás alapom." Ez most azt jelenti, hogy én voltam neki az első. Bár nem tudom mit hittem, konzervatív családból származik, de én azt hittem..., mert olyan szép és biztosan volt már fiú aki ....hiszen egy vonzó lánytól minden fiú azt akarja. Jó volt vele és tetszik, hogy én vagyok neki az első. Tökéletes volt ugye egy darabig." -Az ablakon bámultam ki és merengtem-" Nem mondhatom azt ki, hogy szeretlek és ő se mondta még nekem, de ha ő szűz volt és nekem adta magát akkor csak szeret. Hiszen tartogatta magát annak az embernek aki tényleg viszont szereti és én lettem a szerencsés"- mosolyodtam el.-" De mi lesz Rico-val, emiatt fog megromlani a barátságunk? De igazából mért is nem csináltam semmi rosszat. Majd kiderül, ez a jövő zenéje..."
Jó kedvel feküdtem le, mert összességében jól alakult ez a nap.
.....
Felkeltem és átmentem Natiékhoz, már az ajtóban várt és csókkal köszöntöt. Rico jött le a lépcsőn jó kedvűen. Féltem most mi fog történni biztos kidob.
-Szia! Gyere beljebb.-mondta
-Nem dobsz ki?- kérdeztem
-Nem rájöttem, hogy a tegnap estét túl reagáltam. Most készülünk reggelizni csatlakozol?
-Igen farkas éhes vagyok!-mondtam és követtem az asztalhoz.
-Nagyon jól néztek ki együtt. Örülünk, hogy ti ketten együtt.-mondta Manuela
Álmomból az riasztott fel, hogy valaki eszeveszettül nyomta a csöngőt. "Olyan valóságosnak tűnt, de gondolhattam volna, mert az életben semmi sem ilyen egyszerű."
Lementem és ajtót nyitottam annak a két srácnak, akik mindig színt visznek az életembe. Pepe és Marcelo állt előttem hatalmas vigyorral.
-Hát ilyen, az igazi barát?- fordult Marcelo Pepe felé mikor ajtót nyitottam
-Marcelo nem tudom te miről beszélsz.- tettette Pepe a tudatlant
-Eltitkolja előlünk a szerelmi életét és egy lány miatt eltitkolja a fiús estéket.
-Az utolsót még megértem, hiszen ez a lány... jut eszembe ez a legjobb barátja sógornője.- nagyon élvezték, mikor húzhatták az idegeimet és ha alkalmuk volt rá meg is tették persze hatalmas örömmel és lelkesedéssel.
-Szerintem gyertek beljebb.-mondtam- Na mekkora ötlet mi?
-Na te ilyet is tudsz- jött be Pepe az ajtón.
-Már ne haragudjatok, de tökéletességem határtalan.
-Te agyatlan erről, hogyan felejtkezhettél meg.- vágta fejbe Marcelo Pepét
-Na gyere dobjuk le magunkat erre a kanapéra.
-Már épp mondani akartam, hogy foglaljatok helyet. Miért jöttetek és honnan tudjátok?Oké ez elég hülye kérdés, mert mér kiderült miért. Akkor egy másik kérdés ugye nem tudja senki más rajtatok kívül.
-Nyugi tőlünk senki nem tudta meg és nem is fogja.
-Most megnyugodtam.-mondtam
-Tőlünk nem, de a barátaid az újságoknál már mindenkivel közölték az mai újságok címoldalain.- mondta Pepe és látszott, hogy örült, hogy ő csaphatja le ezt a labdát. Miközben Pepe ezeket mondta Marcelo felemelte az újságot.
-Biztosan látni akarod?
-Igen add ide.
-Figyelmeztetlek, hogy Pepe és én úgy látjuk, hogy ezek nem a legelőnyösebb képek rólad.
-Ne add oda neki, mert bepereli az újságot.- ordította Pepe
-Látom nagyon élvezitek, de most már elég.- kaptam ki a kezéből.
Nati meg rohant előre. Nagyon ideges volt a helyzet miatt és azért is mert utasítgattam, de nem érdekelt mert sokkal fontosabb dolgom volt. Crist eltávolítani tőle.... "A legjobb barátom, de tudom, hogy összetöri a női szíveket és ezt nem akartam Natinál látni, mert csak a gondok lennének belőle. Nem gondoltam volna, hogy Cris bármelyik rokonommal is kikezd. Igazából nem is féltem, hogy Nati és ő, mert annyira mások és nem is voltak jóba. Igaz én is Cris is nagyon mások vagyunk, de az más. Sose gondoltam volna, hogy ez lehetséges..."
Haza mentünk és Nati ment is fel egyből a szobájába egyáltalán nem érdekeltem. Figyelembe se vette, hogy folyamatosan beszéltem hozzá. Szerintem egyik fülén be a másikon kimentek azok a dolgok amiket mondtam.
-Oké, ne is figyelj rám, de majd reggel beszéljünk- ordítottam mikor már eltűnt a szemem elől. Felmentem és nagy hévvel törtem be az ajtót, Manuela még fent volt.
-Hogy-hogy már ilyenkor itthon vagy nem Crissel.
-Ne említsd nekem azt az embert. Átmentem, mert ugye ő hívott erre más volt nála. Rányitottam Natira és Crisre.
-Nati és Cris?-csodálkozott el
-Csak így Nati és Cris? Nem megyünk át? Natiről és Crisről van szó- fogtam a fejem
-Szívem nyugi most már úgyse tudunk semmit se csinálni.
-Hagyjuk annyiba az egészet?
-Nem azt mondom hogy hagyjuk csak azt, hogy tegyük át holnapra. És egyébként is mint mondanál vagy mit tennél?
-ÖÖÖÖ. Ne kérdezz ilyeneket, nem tudom.- mondtam
-Gondoltam. Mosakodj meg és gyere feküdj le.- mond és megnyugvás keltően nézett rám. Úgy cselekedtem ahogy mondta, mert igaza volt.
/Natalia/
Nagyon rosszul éreztem magam, nagyon ostobának. Ennél kellemetlenül nem is sikerülhetett volna életem első együtt léte. Minden tökéletes volt egy darabig, aztán Cris hülyesége miatt elromlott minden.-Nem haragudtam Crisre, mert mért is haragudtam volna rá, hiszen csodálatosan éreztem magam, de....-gondolat menetemet a telefon csörgése szakította félbe. Cris volt az.
-Na mi volt?- indította egyből a beszélgetést egy kérdéssel
-Egyből bele a közepébe semmi szia.
-Igen, mert nagyon kíváncsi vagyok. Na??
-Semmi, az ég világon semmi. Jöttem fel egyből a szobámba, mert nekem ez nagyon kellemetlen
-Ennyire nem vagyok rossz party.-mondta. Úgy látszik ő még ilyenkor is tud jó kedvű lenni.
-Ránk nyitott téged ez nem is zavar.- lettem egy kicsit ideges, hogy ennyire lazán veszi a dolgokat
-Most minek rágódjak rajta ha már megtörtént.
-Úristen, hogy lehetsz ilyenkor is ennyire laza? A testvérem férje rám nyit a legjobb barátjával, szerintem ez akkor is elég kellemetlen lenne ha mással nyit rám és így hogy pont veled még inkább.
-Megértelek, de most már megtörtént ennyi...Nézd a jó oldalát már nem kell titkolnunk.-mondta
-Még csak ő tudja és holnap is max. 1 emberrel fog bővülni a társaság, mert Manuela is megtudja, de másoknak nem kell tudniuk.
-Ezt nem hiszem el miattuk titkoltuk most már tudják akkor minek tovább?
-Ezt ne most beszéljük meg, mert fáradt vagyok és egy probléma elég egy napra.
-Azért sajnálom, hogy ez a nap nem lett tökéletes. Jó volt veled.
-Veled is, bár nekem nincs összehasonlítás alapom.
-Na szép álmokat. És ne rágódj a történteken.
-Szia! Nem ígérem- tettem le a telefont
Engedtem egy kád forró vizet amibe beleültem és közben számomra megnyugtató számokat hallgattam, hogy kitisztuljon a fejem.
/Cris/
Letettem a telefont és akkor eszméltem rá mit mondott. "nekem nincs összehasonlítás alapom." Ez most azt jelenti, hogy én voltam neki az első. Bár nem tudom mit hittem, konzervatív családból származik, de én azt hittem..., mert olyan szép és biztosan volt már fiú aki ....hiszen egy vonzó lánytól minden fiú azt akarja. Jó volt vele és tetszik, hogy én vagyok neki az első. Tökéletes volt ugye egy darabig." -Az ablakon bámultam ki és merengtem-" Nem mondhatom azt ki, hogy szeretlek és ő se mondta még nekem, de ha ő szűz volt és nekem adta magát akkor csak szeret. Hiszen tartogatta magát annak az embernek aki tényleg viszont szereti és én lettem a szerencsés"- mosolyodtam el.-" De mi lesz Rico-val, emiatt fog megromlani a barátságunk? De igazából mért is nem csináltam semmi rosszat. Majd kiderül, ez a jövő zenéje..."
Jó kedvel feküdtem le, mert összességében jól alakult ez a nap.
.....
Felkeltem és átmentem Natiékhoz, már az ajtóban várt és csókkal köszöntöt. Rico jött le a lépcsőn jó kedvűen. Féltem most mi fog történni biztos kidob.
-Szia! Gyere beljebb.-mondta
-Nem dobsz ki?- kérdeztem
-Nem rájöttem, hogy a tegnap estét túl reagáltam. Most készülünk reggelizni csatlakozol?
-Igen farkas éhes vagyok!-mondtam és követtem az asztalhoz.
-Nagyon jól néztek ki együtt. Örülünk, hogy ti ketten együtt.-mondta Manuela
Álmomból az riasztott fel, hogy valaki eszeveszettül nyomta a csöngőt. "Olyan valóságosnak tűnt, de gondolhattam volna, mert az életben semmi sem ilyen egyszerű."
Lementem és ajtót nyitottam annak a két srácnak, akik mindig színt visznek az életembe. Pepe és Marcelo állt előttem hatalmas vigyorral.
-Hát ilyen, az igazi barát?- fordult Marcelo Pepe felé mikor ajtót nyitottam
-Marcelo nem tudom te miről beszélsz.- tettette Pepe a tudatlant
-Eltitkolja előlünk a szerelmi életét és egy lány miatt eltitkolja a fiús estéket.
-Az utolsót még megértem, hiszen ez a lány... jut eszembe ez a legjobb barátja sógornője.- nagyon élvezték, mikor húzhatták az idegeimet és ha alkalmuk volt rá meg is tették persze hatalmas örömmel és lelkesedéssel.
-Szerintem gyertek beljebb.-mondtam- Na mekkora ötlet mi?
-Na te ilyet is tudsz- jött be Pepe az ajtón.
-Már ne haragudjatok, de tökéletességem határtalan.
-Te agyatlan erről, hogyan felejtkezhettél meg.- vágta fejbe Marcelo Pepét
-Na gyere dobjuk le magunkat erre a kanapéra.
-Már épp mondani akartam, hogy foglaljatok helyet. Miért jöttetek és honnan tudjátok?Oké ez elég hülye kérdés, mert mér kiderült miért. Akkor egy másik kérdés ugye nem tudja senki más rajtatok kívül.
-Nyugi tőlünk senki nem tudta meg és nem is fogja.
-Most megnyugodtam.-mondtam
-Tőlünk nem, de a barátaid az újságoknál már mindenkivel közölték az mai újságok címoldalain.- mondta Pepe és látszott, hogy örült, hogy ő csaphatja le ezt a labdát. Miközben Pepe ezeket mondta Marcelo felemelte az újságot.
-Biztosan látni akarod?
-Igen add ide.
-Figyelmeztetlek, hogy Pepe és én úgy látjuk, hogy ezek nem a legelőnyösebb képek rólad.
-Ne add oda neki, mert bepereli az újságot.- ordította Pepe
-Látom nagyon élvezitek, de most már elég.- kaptam ki a kezéből.
2011. február 23., szerda
2011. február 22., kedd
Mindenem az életem-28.rész
/Nati/
-Na nyisd ki a szád-mondta és etetni kezdett az eperrel.- Hupsz ez lecsöppent mutatott a mellemen lévő foltra. Nyúltam volna, hogy letörlöm az ujjammal de ő.- Majd én mondta.- És lenyalta. Éreztem, hogy ez az este más lesz....
-Ez nagyon finom.
-Kérsz még-kérdezte suttogva.
-Nem ezt nem kéne-mondtam és felpattantam a kanapéról és háttal álltam neki.
-Nyugi, semmi rosszat nem teszünk- duruzsolta a fülembe, mikor felállt és mögém lépet. Éreztem, ahogy az ajkai a nyakamhoz érnek és gyengéden végig csókolja a nyakamat.
"Mi lesz ebből"-töprengtem magamba közbe. "Sodródjak az eseményekkel?"-tettem fel magamnak a kérdést."Úristen most komolyan ezen agyalok"-hessegettem el gyorsan ezeket a gondolatokat.
-Kívánlak! Örülten kívánlak!-suttogta
-Én is kívánlak.-szembefordultam vele, a csípőjét átkulcsoltam és ráugrottam majd szájon csókoltam. A szobába hirtelen nagyon fülledt lett a levegő. Ahogy Cris végig cirógatta a kezemet, a nyakamat, majd a tarkómat tudtam, hogy Cris nagyon tudja mit csinál. Felvitt a szobájába, majd lerakott.
Ott álltunk egymással, szembe és majd felfaltuk egymást a szemeinkkel. Cris beleharapott az alsó ajkába majd közelebb lépet és közben ledobta magáról a pólóját. "Úristen ez elképesztő". Ott állt előttem Cris a tökéletes testével, amin a rendszeres sportolás eredménye. Már korábban is megállapítottam, hogy érdemes rá időt és energiát szánni. Egyszerűen képtelen voltam ellenállni, közelebb léptem és megcsókoltam. Heves csókolózásban törtünk ki. Sose volt még ilyenbe részeb, de nagyon jó volt. A körmeimet a hátába mélyesztettem és közben hevesebbnél hevesebb csókokat váltottunk. A kezemet végig simítottam izmos testén és közben éreztem a kidudorodó mellizmát és hasizmait. Cris újból szájon csókolt és a pólóm alá nyúlt. Gyengéden végig simította kezét az összes porcikámon kezdve a csípőmtől egészen a mellemig. Teljesen beleremegtem. Féltem tőle, de nagyon kívántam és akartam őt. Megragadta a pólómat és kibújtatott belőle majd egy mozdulat és a melltartóm is a földre hullott. Ahogy hozzám ért és összeért a bőrünk, beleremegtem. Hogy ez az izgalom vagy Cris miatt volt azt nem tudom, de nem is volt most fontos. Cris lehuppant az ágyra és hívogatóan nézett rám. Kövess, ezt üzente, közben cinkosan mosolygott rám. Nem tudtam ellen állni, természetesen melléfeküdtem és a nyelvünk megint összefonódott.
-Csodálatos vagy!- mondta mikor a egy pillanatra kibontakoztunk a forró csókokból. Innentől már nem volt vissza út az események történtek maguktól.
/Rico/
-Mit csináltál a mai napon?-kérdeztem meg Manuelát, mikor leültünk vacsorázni.
-Elmentem néztem kocsit Natinak, szerettem volna vele együtt elmenni, de iskolába volt.
-És meg is vetted?-kérdeztem
-Áhh nem tudod ő nem nagyon szereti az ilyen fajta meglepetéseket és eleve sem mi vesszük, mert visszaakarja fizetni.
-És ha ajándékba kapná?-érdeklődtem
-Azt se hagyná.
-Vacsora után tervezel valamit, mert Cris mondta, hogy menjek át.
-Rendben úgyis hamar leakartam feküdni aludni, mert nagyon fáradt vagyok. Talán olvasok még egy kicsit, de te csak menjél nyugodtan.
-Hagyjad csak majd én- ültettem vissza és vettem el tőle a tányért majd a csapba raktam.- És Nati mikor jön haza?
-Nem mondta, ma még nem is beszéltem vele kivéve a reggeli kirohanását, de azt nem nevezném beszélgetésnek.
-Még beállok az autóval, azt megyek. Ha esetleg már nem leszel fent mikor haza jövök, jó éjszakát.-adtam neki egy csókot
Beálltam a kocsival a mélygarázsba majd Crishez vettem az irányt. Odaértem az ajtó nyitva volt. Na ez furcsa. Ahogy beléptem égtek a lámpák vagyis Cris biztos itthon van. Lent megnéztem mindenhol, de nem volt sehol és a kertben sem. Majd jött az emelet. Az ajtó résnyire volt nyitva.
-Te már ágyba vagy?-léptem be
-Te mi a fenét keresel itt?- ült fel hirtelen és az arcán rémület lett úrrá.
-Te mondtad, hogy jöjjek át.
-Baszki tényleg.-csapot a homlokára.- De most menj el gyorsan, mert nem jó az időpont.
-Ugye nem? Egy lány van nálad?
-Igen úgyhogy kérlek gyorsan-sürgetett hogy távozzak már
Nem mondtam semmit inkább elmentem, de megmondtam volna neki a véleményem. "Mi az, hogy megbeszélünk valamit és ő meg erre csajt hoz fel. Oké megesik, hogy elfelejti az ember, de hogy a barátodat ilyen kellemetlen helyzetbe hozni.... és ha rájuk nyitok. Na erre nem is gondolok, mert az nagyon gáz lenne." - ezekkel a gondolatokkal mentem le a lépcsőn, amikor megláttam egy ismerős dolgot.
/Cris/
"Úristen, ez meleg volt. És igaza van áthívtam, mert nagy vonalakban elakartam mondani, hogy mi van velem. Mégis csak a barátom és nekem is jó, hogyha elmondhatom valakinek."
-Előbb komolyan Rico hangját hallottam.-jött ki Nati a fürdőből
-Igen.-mondtam és féltem a reakciótól
-Mit keres itt ilyenkor?
-Én hívtam át, hogy beszéljünk.
-Te beteg és ezt hogy felejthetted el.
-Nem tudom. A veled való dolgok, teljesen összezavartak és ez valahogy kiment a fejemből.
-Szóval én vagyok a hibás?-kérdezte
-Dehogyis, de ne foglalkozzunk ezzel elment és ma már nem jön vissza élvezzük az estét és gyere feküdj vissza ide mellém.- mondtam és a mellettem lévő üresen fekvő helyre mutattam.
-Most igazad van, de azért ez kicsit necces volt, szerencse hogy a fürdőbe voltam- mondta és közben visszafeküdt mellém.
Csak bámultam őrjítően szexi testét és azt kívántam, hogy ennek az estének sose legyen vége.
/Rico/
A pumpa felment bennem mikor kifele menet megláttam az asztalon egy női táskát és egy kulcscsomót.
-Ezt neeeeeee!-ordítottam el magam mikor észrevettem, hogy az Nati kulcscsomója. Nati kulcscsomóját ezer közül is megismerném, mert van rajta egy egyedi Szűz Mária rézkarc amit még akkor adtunk neki amikor Milánóból elköltöztünk és ő ott maradt. Ez mindig vele volt.
Sietve mentem fel és rontottam be a szobába.
-Ezt nem teheted!-ordítottam Crissel.- Nem szoktam sokszor dühbe gurulni, de most nem bírtam magammal.
-Úristen Rico, mit keresel itt nem mentél el?
-Kit érdekel, hogy nem mentem el. Ezt, mégis hogy gondoltad.
-Rico, nyugodj meg.- mondta Nati és láttam rajta, hogy nagyon megijedt.
-Nati te maradj ki ebből, Cris te meg válaszolj. A barátom vagy sose vágtam a fejedhez, hogy hogy intézed a nőügyeidet, de a családom szent.
-Nem tudsz te semmit Szeretem.-mondta
-Cris...-mondta Nati
-Most ne!!- csitította le.
-Dehogy szereted, vagy ha most úgyis érzed nálad minden csoda csak 3 napig tart. Na Nati most menjünk.- mondtam
Látszott, hogy Nati nem tudta mit csináljon...de az ahogy néztem rá megtette a hatását mert, magára tekerte a paplant felállt összeszedte a cuccát és elvonult a mosdóba, hogy felöltözzön. Kettesben maradtunk Crissel.
- Még is mit hittél, hogy nem jövök rá?
-Nem hittem én semmit, csak még friss és nem akartunk róla beszélni. De tulajdon képpen téged mi zavar ennyire.
-Ahhoz képest, hogy friss már az ágyban vagytok... erről beszélek.
-Így alakult nem vagyunk már gyerekek.
-Igen, nem vagyunk, de áhh... te ezt nem értheted a te életed és a te felfogásod teljesen más mint a miénk.-mondtam miközben kijött Nati.- Na menjünk haza.- fordultam felé
A lépcsőn lefelé Cris folyamatosan jött utánunk és mondta a magáét, de meg sem hallottam... Nati meg rohant előre. Nagyon ideges volt a helyzet miatt és azért is mert utasítgattam, de nem érdekelt mert sokkal fontosabb dolgom volt. Crist eltávolítani tőle.... A legjobb barátom, de tudom, hogy összetöri a női szíveket és ezt nem akartam Natinál látni, mert csak a gondok lennének belőle.
2011. február 21., hétfő
Mindenem az életem-27.rész
/Cris/
Ott álltunk egymással szembe és csak néztünk egymásra. Vártam, hogy Nati belekezdjen a mondandójába, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy miért nem akarja hallani azt a SZ betűs szót.
-Hallgatom!- mondtam mikor már kb. két perc eltelt mióta megkérdeztem és a száját még mindig nem nyitotta válaszra.
-Ez csak az én hóbortom és lehet, hogy másnak nem fontos, de nekem az, mert ugye ez valakinek csak egy szó de nekem nem.
-Kérlek beszélj világosan.-mondtam neki bár nem állt szándékomban kizökkenteni vagy siettetni csak szeretem az egyenes beszédet.
-Tudod ezzel a szóval nem dobálózunk csak úgy ezt csak akkor mondjuk ha komolyan is gondoljuk.
-De én komolyan gondolom-vágtam bele megint a mondanivalójába bár nem szándékosan.- Hupsz bocsi!
-Ennyi idő alatt, nem alakulhat ki olyan szerelem aminek kell lennie ha az ember tényleg nagyon szerelmes. Ilyenkor nem érzed azt, hogy meghalsz a másik nélkül és fontosabb az ő sorsa mint a tiéd. De ez tök normális ennyi idő után, csak ne mondjuk.
-De ha én pont így gondolom.
-Nem, kérlek ne is mond ezt. Tudod ezt ha kimondod engem megijeszt , mert feszéjezz és úgy érzem, hogy már teljesen egymásnak vagyunk szentelve...
-Nem értem, vagyis igen de szerintem ez hülyeség és az érvelésed is elég zavaros, de ha ettől érezd magad jól akkor figyelek rá, de nem ígérem, hogy nem fog kicsúszni.
-Kérlek nagyon szépen kérlek, hogy ne csússzon ki.
Sok időt töltöttünk el csöndben egymás mellett, de ez egyáltalán nem zavart pedig nem vagyok az ilyenhez szokva. Mellettem az embereknek be nem áll a szájuk csak mondják csak mondják. Ez most más volt, nyugodt és meghitt. Ahogy láttam rajta őt sem zavarta, hogy csak úgy voltunk egymás mellett. Nagyon gondolkozott valamin, ezért nem is akartam megzavarni, hogy benyögök valami tök jelentéktelen témát, amivel megzavarok mindent. Tudtam, hogy neki ez nagyon nehéz, mert titkolóznia kell mindenki előtt, tudtam, mert én is ezt éreztem, de én fiúból vagyok nekem keményebbnek kell lennem bár nekem is elég rossz volt. Senkinek nem beszélhettem róla, mert Rico.... nem tudhatjuk mit szólna hozzá és még gondolni se merek arra, hogy amikor elmondjuk esetleg rosszul reagál majd. A két bolond Marcelo és Pepe meg, igen szerintem biztos titokban tartanák, mert nem tennének olyat velem hogy elmondják, de annyira hebehurgyák, hogy lehet elszólnák magukat. Jobb biztosra menni, mert Nati nem örülne neki ha bárki is megtudná.
-Indulunk?-fordult felém Nati
-Már haza akarsz menni?-kérdeztem meglepően, mert azt reméltem azért eltöltünk egy kis időt egymással.
-Arra gondoltam, hogy leteszem a kocsit és csinálhatnánk valamit ha nincs mára programod-mondta mosolyogva
-Rendben-mondtam. Nagyon örültem, mert reménykedtem, hogy előáll valami hasonló ötlettel.-És hova akarsz menni?
-Azt nem tudom. Gondolkodj te is a kocsiba és én is ezt teszem majd. Utána egyeztettünk.
-Rendben.- mondtam és beszálltam a kocsiba.
Egész úton csak vigyorogtam mint a vadalma, aki most akarna velem fényképet az jól járna, mert ekkora mosolyt sose tudok magamra erőltetni.
Leraktuk Nati kocsiját és az enyémmel mentünk tovább.
-Na van valami ötleted?- fordultam felé
-Nem igazán jutott semmi jó az eszembe.-felelte
-Akkor bízd rám úgyis én vezetek mást nem tehetsz.- kacsintottam rá
A vidámparkba vittem. Más esetben nem jöttem volna ide, mert a vidámpark mindig szúfolt szokott lenni és biztosan felismernének, de most hétköznap volt és délelőtt alig volt valaki.
-Ezt ugye most nem gondolod komolyan?-nézett rám és egy kicsit sem örült neki, hogy ide hoztam
-Most már megint mi bajod?
-Vidámpark. Szinte az összes országban a legforgalmasabb helyek egyikének számít és te pont ide hozol?
-Szerinted én ezt nem tudom? Hétköznap van és délelőtt. Bízz bennem és nyugi nem lesznek sokan.
-Oké, de ha mégis...
-De nem.-vágtam közbe mi ellőt végig mondhatta volna.
Mielőtt bementünk volna a biztonság kedvéért azért feldobtam egy baseballsapkát, hogy élvezni tudjuk az együtt töltött perceket és ne állítsanak meg percenkét. Jobb félni mint megijedni.
Nagyon jól éreztük magunkat, még lőni is megpróbáltam neki egy macit, de annyira béna vagyok, hogy nem is került.Ott törtem magam, hogy meg legyen az a nyavalyás kis izé, de nem sikerült.
-Megpróbálhatom?-kérdezte mosolyogva
-Persze, de nem hiszem, hogy sikerülne.
-Azért, mert lány vagyok?- vigyorgott
-Én nem mondtam ilyet inkább azért, mert nagyon nehéz.-Ezt lehet, hogy kicsit elhamarkodtam, mindent eltalált és nyert egy óriás macit.
-Tessék a tiéd lehet- nyújtotta át nekem.
-Ez kicsit gáz, ennek fordítva kellene lennie.
-Na fogad már el. Tudom a férfiúi büszkeség, de akkor is.-mondta és láttam rajta, hogy dagad a büszkeségtől, mert megint legyőztél.
-2-0 a te javadra idáig mindenben nyertél.
Felültünk, a hullámvasútra az óriáskerékre és még egy csomó dologra. Annyira jól éreztük magunkat, hogy hamar elrepült az idő és azon kaptuk magunkat, hogy már esteledik.
-Na hova menjünk ezután?- kérdezte Nati miközben ültünk, be a kocsiba
-Hozzám.-mondtam amire csak egy mosoly volt a válasz.
/Nati/
"Ez a nap idáig remekül alakult"- gondoltam miközben beléptünk a lakásba
-Ülj le hozok inni-mondta Cris
Ledobtam magam a kanapéra és kényelembe helyeztem magam.
-Itt is vagyok.-jött meg pár perccel később.-Hoztam epret is.
-Epret? Ohh és olvasztott csoki is van hozzá.-mondtam
-Igen, így az igazi.
-Na nyisd ki a szád-mondta és etetni kezdett az eperrel.- Hupsz ez lecsöppent mutatott a mellemen lévő foltra. Nyúltam volna, hogy letörlöm az ujjammal de ő.- Majd én mondta.- És lenyalta. Éreztem, hogy ez az este más lesz....
Ott álltunk egymással szembe és csak néztünk egymásra. Vártam, hogy Nati belekezdjen a mondandójába, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy miért nem akarja hallani azt a SZ betűs szót.-Hallgatom!- mondtam mikor már kb. két perc eltelt mióta megkérdeztem és a száját még mindig nem nyitotta válaszra.
-Ez csak az én hóbortom és lehet, hogy másnak nem fontos, de nekem az, mert ugye ez valakinek csak egy szó de nekem nem.
-Kérlek beszélj világosan.-mondtam neki bár nem állt szándékomban kizökkenteni vagy siettetni csak szeretem az egyenes beszédet.
-Tudod ezzel a szóval nem dobálózunk csak úgy ezt csak akkor mondjuk ha komolyan is gondoljuk.
-De én komolyan gondolom-vágtam bele megint a mondanivalójába bár nem szándékosan.- Hupsz bocsi!
-Ennyi idő alatt, nem alakulhat ki olyan szerelem aminek kell lennie ha az ember tényleg nagyon szerelmes. Ilyenkor nem érzed azt, hogy meghalsz a másik nélkül és fontosabb az ő sorsa mint a tiéd. De ez tök normális ennyi idő után, csak ne mondjuk.
-De ha én pont így gondolom.
-Nem, kérlek ne is mond ezt. Tudod ezt ha kimondod engem megijeszt , mert feszéjezz és úgy érzem, hogy már teljesen egymásnak vagyunk szentelve...
-Nem értem, vagyis igen de szerintem ez hülyeség és az érvelésed is elég zavaros, de ha ettől érezd magad jól akkor figyelek rá, de nem ígérem, hogy nem fog kicsúszni.
-Kérlek nagyon szépen kérlek, hogy ne csússzon ki.
Sok időt töltöttünk el csöndben egymás mellett, de ez egyáltalán nem zavart pedig nem vagyok az ilyenhez szokva. Mellettem az embereknek be nem áll a szájuk csak mondják csak mondják. Ez most más volt, nyugodt és meghitt. Ahogy láttam rajta őt sem zavarta, hogy csak úgy voltunk egymás mellett. Nagyon gondolkozott valamin, ezért nem is akartam megzavarni, hogy benyögök valami tök jelentéktelen témát, amivel megzavarok mindent. Tudtam, hogy neki ez nagyon nehéz, mert titkolóznia kell mindenki előtt, tudtam, mert én is ezt éreztem, de én fiúból vagyok nekem keményebbnek kell lennem bár nekem is elég rossz volt. Senkinek nem beszélhettem róla, mert Rico.... nem tudhatjuk mit szólna hozzá és még gondolni se merek arra, hogy amikor elmondjuk esetleg rosszul reagál majd. A két bolond Marcelo és Pepe meg, igen szerintem biztos titokban tartanák, mert nem tennének olyat velem hogy elmondják, de annyira hebehurgyák, hogy lehet elszólnák magukat. Jobb biztosra menni, mert Nati nem örülne neki ha bárki is megtudná.
-Indulunk?-fordult felém Nati
-Már haza akarsz menni?-kérdeztem meglepően, mert azt reméltem azért eltöltünk egy kis időt egymással.
-Arra gondoltam, hogy leteszem a kocsit és csinálhatnánk valamit ha nincs mára programod-mondta mosolyogva
-Rendben-mondtam. Nagyon örültem, mert reménykedtem, hogy előáll valami hasonló ötlettel.-És hova akarsz menni?
-Azt nem tudom. Gondolkodj te is a kocsiba és én is ezt teszem majd. Utána egyeztettünk.
-Rendben.- mondtam és beszálltam a kocsiba.
Egész úton csak vigyorogtam mint a vadalma, aki most akarna velem fényképet az jól járna, mert ekkora mosolyt sose tudok magamra erőltetni.
Leraktuk Nati kocsiját és az enyémmel mentünk tovább.
-Na van valami ötleted?- fordultam felé
-Nem igazán jutott semmi jó az eszembe.-felelte
-Akkor bízd rám úgyis én vezetek mást nem tehetsz.- kacsintottam rá
A vidámparkba vittem. Más esetben nem jöttem volna ide, mert a vidámpark mindig szúfolt szokott lenni és biztosan felismernének, de most hétköznap volt és délelőtt alig volt valaki.
-Ezt ugye most nem gondolod komolyan?-nézett rám és egy kicsit sem örült neki, hogy ide hoztam
-Most már megint mi bajod?
-Vidámpark. Szinte az összes országban a legforgalmasabb helyek egyikének számít és te pont ide hozol?
-Szerinted én ezt nem tudom? Hétköznap van és délelőtt. Bízz bennem és nyugi nem lesznek sokan.
-Oké, de ha mégis...
-De nem.-vágtam közbe mi ellőt végig mondhatta volna.
Mielőtt bementünk volna a biztonság kedvéért azért feldobtam egy baseballsapkát, hogy élvezni tudjuk az együtt töltött perceket és ne állítsanak meg percenkét. Jobb félni mint megijedni.
Nagyon jól éreztük magunkat, még lőni is megpróbáltam neki egy macit, de annyira béna vagyok, hogy nem is került.Ott törtem magam, hogy meg legyen az a nyavalyás kis izé, de nem sikerült.
-Megpróbálhatom?-kérdezte mosolyogva
-Persze, de nem hiszem, hogy sikerülne.
-Azért, mert lány vagyok?- vigyorgott
-Én nem mondtam ilyet inkább azért, mert nagyon nehéz.-Ezt lehet, hogy kicsit elhamarkodtam, mindent eltalált és nyert egy óriás macit.
-Tessék a tiéd lehet- nyújtotta át nekem.
-Ez kicsit gáz, ennek fordítva kellene lennie.
-Na fogad már el. Tudom a férfiúi büszkeség, de akkor is.-mondta és láttam rajta, hogy dagad a büszkeségtől, mert megint legyőztél.
-2-0 a te javadra idáig mindenben nyertél.
Felültünk, a hullámvasútra az óriáskerékre és még egy csomó dologra. Annyira jól éreztük magunkat, hogy hamar elrepült az idő és azon kaptuk magunkat, hogy már esteledik.
-Na hova menjünk ezután?- kérdezte Nati miközben ültünk, be a kocsiba
-Hozzám.-mondtam amire csak egy mosoly volt a válasz.
/Nati/
"Ez a nap idáig remekül alakult"- gondoltam miközben beléptünk a lakásba
-Ülj le hozok inni-mondta Cris
Ledobtam magam a kanapéra és kényelembe helyeztem magam.
-Itt is vagyok.-jött meg pár perccel később.-Hoztam epret is.
-Epret? Ohh és olvasztott csoki is van hozzá.-mondtam
-Igen, így az igazi.
-Na nyisd ki a szád-mondta és etetni kezdett az eperrel.- Hupsz ez lecsöppent mutatott a mellemen lévő foltra. Nyúltam volna, hogy letörlöm az ujjammal de ő.- Majd én mondta.- És lenyalta. Éreztem, hogy ez az este más lesz....
2011. február 20., vasárnap
Mindenem az életem-26.rész
/Nati/
Ahogy hazaértem rohantam fel a szobámba hátam mögött becsaptam az ajtót, a fejemet a párnába temettem és sírásba törtem ki. " Mi ütött belém, hogy süllyedhettem le én is Nora szintjére. Ebben a pillanatban egyáltalán nem vagyok jobb ember nála sőt..., olyan voltam mint egy rossz kurva. Crisnek biztosan tetszett ez a helyzet két csaj akik rajta mutatják be melyikük csókol jobban. Most biztosan megváltozott rólam a véleménye nem mintha most már ez annyira számítana."-gondoltam magamba. "Nagyon szégyellem magam amiatt amit tettem soha nem csináltam még ilyet most meg...és mindezt a semmiért. Egyáltalán mi volt ezzel a célom?"
/Cris/
-Kérlek most menj el.-mondtam Norának
-Nagyon korán van még és a hálószobát még meg sem látogattuk.
-Látom nem értesz a szép szóból, mondom takarodj a lakásomból.-förmedtem rá
-Jól van elmegyek, de csakhogy tud ezt az estét is elhalasztottad. Majd kereslek.
-Inkább ne!-ordítottam utána, de kétlem hogy meghallotta és ha mégis akkor sem érdekelte.
Ideges voltam egész este nem tudtam aludni csak forgolódtam összevissza az ágyban. "Ezt elcsesztem. A tiéd lehet nekem nem kell."- egész éjjel ez víz hangzott a fejembe.- "Még el sem kezdődött igazán és már vége is szakadt mindennek miattam." Reggel az ágy hamar kidobott magából. Lementem reggelizni, de egy falat sem ment le a torkomon. "Muszáj beszélnem vele, mert nem bírom." Magamra kaptam egy gatyát és átmentem Ricoékhoz. Ott álltam az ajtó már be is csöngettem. "Ezt lehet kicsit elhamarkodtam. Korán van még lehet még nincsenek is fent."
-Szia!-köszöntem
-Ricoék még alszanak gyere vissza később.-mondta Nati. Az ajtó már záródott volna, ha nem teszem oda a lábam.
-Beszélnünk kell te is tudod.-mondtam
-Igen tudom, de nem szeretnék.
-Engedj be vagy gyere át hozzám, hogy megbeszélhessük.
-Én soha többet nem megyek át hozzád. Gyere be a kertbe tudunk beszélni.-invitált beljebb
A szavai nagyon rosszul estek, de tudtam, hogy csak a sértődöttség beszél belőle.
-Remélem rövid leszel.-ült le a székre
-Csak megszeretném magyarázni a képeket és az egész Norás dolgot.
-Magyarázkodás igen.... nem biztos hogy megéri sőt biztosan nem.
-Tudom, hogy most csalódtál meg minden, de ez nem az aminek látszik.
-Cris kérlek legalább ne hazudj láttam a képeket.
-De nem én csókoltam meg ő volt az és én egyből ellöktem magamtól.
-Ha nincs közöttetek semmi akkor mért volt ott tegnap este?
-Nem tudom, tényleg nem tudom csak úgy átjött.
-Tegnap bűntudatom volt amiért nem hallgattalak meg és amikor láttam hogy megsérülsz gonoltam jól fog esni ha átmegyek erre.
-Igen erre ott volt, de hidd el nem én hívtam.-mondtam
-Mért nem zavartad el?
-Akartam csak...
-Csak, mert jól érezted magad vele-vágott a szavamba.
-Ez nem igaz ezt bemagyarázod magadnak, mert ezt akarod hallani.
-Megcsókolt és még nem is ellenkeztél.
-Te se vagy jobb pont olyan voltál mint ő, pedig mindig azt bizonygatod, hogy te más vagy- fakadtam ki
-Most menj el.-mondta és látszott rajta, hogy ez most szíven ütötte.
-Most ne ne menekülj el a beszélgetés elől.
-Kérlek most menj el. Menj el-hajtogatta
-Ilyen vagy és én ezt elfogadom, fogad el te is, hogy mivel híres vagyok ezek előfordulnak, de nem azt jelenti, hogy meg is történtek gondolok a képekre. Ami Norat illeti és a tegnapestét elakartam küldeni, de akkor csöngettél te.
-Oké, mondjuk hogy hiszek neked, de nekem ez akkor se fog menni kár volt belekezdeni.
-Nem mondhatod ezt jól érezted magad a randin.
-Igen jól éreztem magam. Egy alkalom volt és nem is lesz több. Az emlék örökre megmarad, de ennyi. De most kérlek távozz- állt fel a székből
-Rendben de gondolkodj ennek nem szakadhat vége, mert én SZERETLEK és lehet hogy te nem mered még bevallani, de te is engem.-felálltam és közelebb léptem hozzá.
-Ezt a szót ne mond ki többet.-mondta.
-SZERETLEK sose éreztem még ilyet, de te más vagy, de most megyek gondolkodj el azokon amiket mondtam. Tudod hol találsz.- mondtam adtam egy puszit a homlokára és elmentem.
"Végre elmondhattam neki mindent, szerintem még ha nem is hitte el elgondolkodik rajta az biztos és a végén jól fog dönteni. Látszik rajta, hogy fél, de miért? Én a macsó csávó itt könyörögtem egy lánynak, hogy hallgasson meg és bocsásson meg amiatt amit igazából el sem követtem. Ha ez sem fog hatni, akkor nem tudok mit csinálni hagyom a fenébe igaz szerettem, de az örökké valóságig én sem fogok várni."
/Nati/
-Sziasztok, ti már fent vagytok?-kérdeztem mikor beléptem a konyhába és ott voltak Ricoék.
-Igen jól látod. Kicsöngetett?-kérdezte Rico
-Senki nem fontos.-füllentettem
-Kivel beszélgettél a kertben?
-Senkivel miből gondoljátok, hogy bárkivel is beszélgettem.
-Mert férfi hangott hallottunk.
-Rosszul hallottátok, de egyébként is mi ez a faggatás?- ordítottam rájuk és felszaladtam a szobámba.
Ma muszáj bemennem az iskolába úgyhogy bedobáltam a cuccomat egy táskába. Megkerestem a kocsikulcsot és irány a suli.
" Cris elég meggyőzőnek tűnt és őszintének. Nem tudom mit higgyek, mert igaz az hogy Nora nagyon nyomulós, de Cris is a nőcsábász hírnevéről ismert. Ha még meg is csókolta őt Nora amikor elköszöntek igaz az hogy ő nem akarta és ellökte? Nem tudom tényleg nem tudom. Azt mondja szeret, de hogy mondhatja ezt ennyi idő után? Sok olyan csinos bevállalós lány mint Nora és mégis én kellenék neki, ezt nehéz elhinni. És mi az esély rá hogy nem fog becsapni."- meggondoltam magam ezért az utamat más irányba vettem. Nem tudom milyen okból kifolyólag de Cris kedvenc helye volt az úti cél.
Ahogy felértem csak egy kocsi állt ott, de az a kocsi nagyon ismerős volt. Cris kocsija az. Tudhattam volna hogy itt lesz, mert ha rossz kedve van idejön és elmondása szerint most nagyon rossz lelkiállapotban van.
Leparkoltam az autó mellé, ő az autónak támaszkodva gondolkodott mikor meglátott. Mikor leállítottam a motort, ő megindult felém és kinyitotta az ajtómat.
-Mit keresel itt?-kérdezte mikor kinyitotta az ajtót
-Nem tudom, valahogy a gondolataim idevezettek
-Ennek örülök.-mondta
-Figyelj gondolkodtam és hiszek neked, de én akkor se vagyok ebbe biztos.
-Vagyis gondolkodtál a dolgon?
-Igen és arra jutottam, hogy igazat mondasz.
-Mért mondod azt, hogy nem működne köztünk a dolog.
-Mert egyáltalán nem illünk össze te nem az ilyen lányokhoz vagy szokva.
-Tudod az ellentétek vonzzák egymást és mivelünk is ez történik. Engem nem érdekelnek a Nora fajták.-mondta és a kezét felém nyújtotta, hogy kiszálljak a kocsiból.
-Szerintem jók vagyunk együtt és működni fog ha mindketten akarjuk-mondta
-Hosszú távon majd kiderül ez még a bemelegítő fázis. Folytassuk, de a régi szabályok érvényesek.-mondtam.
-Ez tiszta sor! Gyere ide-mondta, magához húzott, majd megcsókolt és erősen megölelt
-Még valami nem fogok megváltozni senki kedvéért olyan vagyok amilyen és fogadd is el.
-Én idáig is elfogadtam te voltál az aki nem.-mondta
-Tudom, és ne is változz meg miattam. És még valami kérlek ne mond sokszor ki azt, hogy Szeretlek, mert megrémít.
-Nem tudom miért. Láttam rajtad reggel is de nem értem.
-Ez hosszú.
-De engem érdekel.-mondta
A 25. részhez nagyon sok véleményt kaptam amit nagyon szépen köszönök remélem ehhez is megkapom az őszinte véleményeket. Tegnap látogatási rekordot értünk el ami a ti érdemetek. Nagyon köszönöm és legyetek magatokra büszkék. :)
Ahogy hazaértem rohantam fel a szobámba hátam mögött becsaptam az ajtót, a fejemet a párnába temettem és sírásba törtem ki. " Mi ütött belém, hogy süllyedhettem le én is Nora szintjére. Ebben a pillanatban egyáltalán nem vagyok jobb ember nála sőt..., olyan voltam mint egy rossz kurva. Crisnek biztosan tetszett ez a helyzet két csaj akik rajta mutatják be melyikük csókol jobban. Most biztosan megváltozott rólam a véleménye nem mintha most már ez annyira számítana."-gondoltam magamba. "Nagyon szégyellem magam amiatt amit tettem soha nem csináltam még ilyet most meg...és mindezt a semmiért. Egyáltalán mi volt ezzel a célom?"
-Kérlek most menj el.-mondtam Norának
-Nagyon korán van még és a hálószobát még meg sem látogattuk.
-Látom nem értesz a szép szóból, mondom takarodj a lakásomból.-förmedtem rá
-Jól van elmegyek, de csakhogy tud ezt az estét is elhalasztottad. Majd kereslek.
-Inkább ne!-ordítottam utána, de kétlem hogy meghallotta és ha mégis akkor sem érdekelte.
Ideges voltam egész este nem tudtam aludni csak forgolódtam összevissza az ágyban. "Ezt elcsesztem. A tiéd lehet nekem nem kell."- egész éjjel ez víz hangzott a fejembe.- "Még el sem kezdődött igazán és már vége is szakadt mindennek miattam." Reggel az ágy hamar kidobott magából. Lementem reggelizni, de egy falat sem ment le a torkomon. "Muszáj beszélnem vele, mert nem bírom." Magamra kaptam egy gatyát és átmentem Ricoékhoz. Ott álltam az ajtó már be is csöngettem. "Ezt lehet kicsit elhamarkodtam. Korán van még lehet még nincsenek is fent."
-Szia!-köszöntem
-Ricoék még alszanak gyere vissza később.-mondta Nati. Az ajtó már záródott volna, ha nem teszem oda a lábam.
-Beszélnünk kell te is tudod.-mondtam
-Igen tudom, de nem szeretnék.
-Engedj be vagy gyere át hozzám, hogy megbeszélhessük.
-Én soha többet nem megyek át hozzád. Gyere be a kertbe tudunk beszélni.-invitált beljebb
A szavai nagyon rosszul estek, de tudtam, hogy csak a sértődöttség beszél belőle.
-Remélem rövid leszel.-ült le a székre
-Csak megszeretném magyarázni a képeket és az egész Norás dolgot.
-Magyarázkodás igen.... nem biztos hogy megéri sőt biztosan nem.
-Tudom, hogy most csalódtál meg minden, de ez nem az aminek látszik.
-Cris kérlek legalább ne hazudj láttam a képeket.
-De nem én csókoltam meg ő volt az és én egyből ellöktem magamtól.
-Ha nincs közöttetek semmi akkor mért volt ott tegnap este?
-Nem tudom, tényleg nem tudom csak úgy átjött.
-Tegnap bűntudatom volt amiért nem hallgattalak meg és amikor láttam hogy megsérülsz gonoltam jól fog esni ha átmegyek erre.
-Igen erre ott volt, de hidd el nem én hívtam.-mondtam
-Mért nem zavartad el?
-Akartam csak...
-Csak, mert jól érezted magad vele-vágott a szavamba.
-Ez nem igaz ezt bemagyarázod magadnak, mert ezt akarod hallani.
-Megcsókolt és még nem is ellenkeztél.
-Te se vagy jobb pont olyan voltál mint ő, pedig mindig azt bizonygatod, hogy te más vagy- fakadtam ki
-Most menj el.-mondta és látszott rajta, hogy ez most szíven ütötte.
-Most ne ne menekülj el a beszélgetés elől.
-Kérlek most menj el. Menj el-hajtogatta
-Ilyen vagy és én ezt elfogadom, fogad el te is, hogy mivel híres vagyok ezek előfordulnak, de nem azt jelenti, hogy meg is történtek gondolok a képekre. Ami Norat illeti és a tegnapestét elakartam küldeni, de akkor csöngettél te.
-Oké, mondjuk hogy hiszek neked, de nekem ez akkor se fog menni kár volt belekezdeni.
-Nem mondhatod ezt jól érezted magad a randin.
-Igen jól éreztem magam. Egy alkalom volt és nem is lesz több. Az emlék örökre megmarad, de ennyi. De most kérlek távozz- állt fel a székből
-Rendben de gondolkodj ennek nem szakadhat vége, mert én SZERETLEK és lehet hogy te nem mered még bevallani, de te is engem.-felálltam és közelebb léptem hozzá.
-Ezt a szót ne mond ki többet.-mondta.
-SZERETLEK sose éreztem még ilyet, de te más vagy, de most megyek gondolkodj el azokon amiket mondtam. Tudod hol találsz.- mondtam adtam egy puszit a homlokára és elmentem.
"Végre elmondhattam neki mindent, szerintem még ha nem is hitte el elgondolkodik rajta az biztos és a végén jól fog dönteni. Látszik rajta, hogy fél, de miért? Én a macsó csávó itt könyörögtem egy lánynak, hogy hallgasson meg és bocsásson meg amiatt amit igazából el sem követtem. Ha ez sem fog hatni, akkor nem tudok mit csinálni hagyom a fenébe igaz szerettem, de az örökké valóságig én sem fogok várni."
/Nati/
-Sziasztok, ti már fent vagytok?-kérdeztem mikor beléptem a konyhába és ott voltak Ricoék.
-Igen jól látod. Kicsöngetett?-kérdezte Rico
-Senki nem fontos.-füllentettem
-Kivel beszélgettél a kertben?
-Senkivel miből gondoljátok, hogy bárkivel is beszélgettem.
-Mert férfi hangott hallottunk.
-Rosszul hallottátok, de egyébként is mi ez a faggatás?- ordítottam rájuk és felszaladtam a szobámba.
Ma muszáj bemennem az iskolába úgyhogy bedobáltam a cuccomat egy táskába. Megkerestem a kocsikulcsot és irány a suli.
" Cris elég meggyőzőnek tűnt és őszintének. Nem tudom mit higgyek, mert igaz az hogy Nora nagyon nyomulós, de Cris is a nőcsábász hírnevéről ismert. Ha még meg is csókolta őt Nora amikor elköszöntek igaz az hogy ő nem akarta és ellökte? Nem tudom tényleg nem tudom. Azt mondja szeret, de hogy mondhatja ezt ennyi idő után? Sok olyan csinos bevállalós lány mint Nora és mégis én kellenék neki, ezt nehéz elhinni. És mi az esély rá hogy nem fog becsapni."- meggondoltam magam ezért az utamat más irányba vettem. Nem tudom milyen okból kifolyólag de Cris kedvenc helye volt az úti cél.
Ahogy felértem csak egy kocsi állt ott, de az a kocsi nagyon ismerős volt. Cris kocsija az. Tudhattam volna hogy itt lesz, mert ha rossz kedve van idejön és elmondása szerint most nagyon rossz lelkiállapotban van.
Leparkoltam az autó mellé, ő az autónak támaszkodva gondolkodott mikor meglátott. Mikor leállítottam a motort, ő megindult felém és kinyitotta az ajtómat.
-Mit keresel itt?-kérdezte mikor kinyitotta az ajtót
-Nem tudom, valahogy a gondolataim idevezettek
-Ennek örülök.-mondta
-Figyelj gondolkodtam és hiszek neked, de én akkor se vagyok ebbe biztos.
-Vagyis gondolkodtál a dolgon?
-Igen és arra jutottam, hogy igazat mondasz.
-Mért mondod azt, hogy nem működne köztünk a dolog.
-Mert egyáltalán nem illünk össze te nem az ilyen lányokhoz vagy szokva.
-Tudod az ellentétek vonzzák egymást és mivelünk is ez történik. Engem nem érdekelnek a Nora fajták.-mondta és a kezét felém nyújtotta, hogy kiszálljak a kocsiból.
-Szerintem jók vagyunk együtt és működni fog ha mindketten akarjuk-mondta
-Hosszú távon majd kiderül ez még a bemelegítő fázis. Folytassuk, de a régi szabályok érvényesek.-mondtam.
-Ez tiszta sor! Gyere ide-mondta, magához húzott, majd megcsókolt és erősen megölelt
-Még valami nem fogok megváltozni senki kedvéért olyan vagyok amilyen és fogadd is el.
-Én idáig is elfogadtam te voltál az aki nem.-mondta
-Tudom, és ne is változz meg miattam. És még valami kérlek ne mond sokszor ki azt, hogy Szeretlek, mert megrémít.
-Nem tudom miért. Láttam rajtad reggel is de nem értem.
-Ez hosszú.
-De engem érdekel.-mondta
A 25. részhez nagyon sok véleményt kaptam amit nagyon szépen köszönök remélem ehhez is megkapom az őszinte véleményeket. Tegnap látogatási rekordot értünk el ami a ti érdemetek. Nagyon köszönöm és legyetek magatokra büszkék. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)