/Ronaldo/
-Kérhetek tőled egy szívességet?-kérdezte Rico
-Hogyne!
-Most lesz az 5. házassági évfordulónk Manuelaval és szeretnénk egy partyt a családtagokkal és a közeli barátokkal. Te sok rendezvény szervezőt ismersz, intézd már ezt el nekem. Nem kell túl puccos, de azért nézzen ki valahogy-
-Számíthatsz rám mondtam
Ebben a pillanatban egy remek ötlet jutott eszembe....
-Hétvégén lesz. Arra gondoltam hogy szombaton legyen. Vasárnap meccs van, pénteken meg kettesben ünnepelünk.
-Rendben. Szólok a legjobbnak, aki megcsinálja a legjobbat.
...
-Későre jár szerintem én megyek...
-Kikísérlek-mondta Rico
-Ezt úgy tűnik mindig eljátsszuk...ismerem a járást inkább menny be a konyhába , segíts a feleségednek.
-Sziasztok-ordítottam
Már otthon az ajtóba álltam, mikor leejtettem a kulcsomat. Lehajoltam és a lábam között átnézve láttam ahogy Nati és Fernando ott állnak. Fernando pont nekem háttal állt Nati meg vele szembe. Gondoltam megnézem jött-e valami levél a postaládába, meg hogy ne hagytam-e semmit a kocsiba. Nem tudom mi ütött belém, de olyan érzésem volt hogy muszáj figyelnem mit csinálnak. Tudom ez nagyon gyerekes és idétlen, de mit tehetek.
Fernando átölelte Nati közben a nyakát csókolgatta, de Nati észrevett és közben engem nézett. A tekintetünk találkozott és amíg csak lehetett bámultuk egymást.
"Vajon most mit gondolhat?- gondolkoztam, miközben Fernando a kocsiajtót kinyitotta Natinak. Beszálltak és elhajtottak.
Ahogy beléptem a nagy üres lakásba olyan furcsa volt.
"Egyedül élek egy ekkora lakásba és nincs kivel megosztanom. Ha kitudnám mutatni az érzéseimet azoknak az embereknek, aki iránt érzek valamit más lenne a helyzet."
Ledobtam magam a kanapéra és elkezdtem az ötletemen gondolkozni.
"Olyan személytelen ha csak úgy megkérek valakit, hogy rendezze meg a partyt. Tudom milyen fontos ez neki nekem meg ők nagyon fontosak. Nagyon nagy szerepük van az életemben. Megrendezem én nekik a party-t hogy biztosan a legjobbat kapják és biztosan örülni is fognak neki. Tudom, hogy mire vágynak, mit szeretnek, nem lesz nehéz dolgom csak egy kis fantázia kell és a legjobbat fogják kapni."
/Natalia/
A kocsi Fernando beszélt hozzám, de nem tudtam rá figyelni csak Cris ma esti viselkedésén járt az eszem, és hogy miért bámult annyira.
"Az ilyen alkalmakat kerülni kell. Amíg nem érkezett meg Fernando Cris folyamatosan belém kötött és szívta a vérem, ezt betudom a levélnek. Fernando megérkezése után elég kínos volt a szitu. Kellemetlenül éreztem magam, nem Cris jelenléte zavart hanem hogy szegény Fernando mit se sejtve beszélget Crissel és velem is tök kedves, de ha tudná hogy csókolóztunk.... És mire véljem azt hogy Cris bámul mikor beszélgetünk? Megírtam a levélbe hogy ennyi volt. De igazából mi volt ennyi? Mert semmi nem történt jó oké csókolóztunk, de nem volt benne érzelem a részéről. A részemről meg nem is tudom... érzek valamit iránta, de nekem nem ilyen pasi kell és ez alatt a párhét alatt nem is tűnt úgy hogy bármi is lehetne köztünk. Akarnék-e valamit vagy nem? Magam sem tudom, de lényegtelen is mivel hogy nincs semmi itt van Fernando."
-Figyelsz te rám?
-Hogy tessék?-ocsúdtam fel a gondolkodásból
-Min gondolkozol ennyire?-kérdezte
-Semmin csak hogy milyen ajándékot vegyek nekik a házassági évfordulóra. Valami személyeset kéne nem olyat amit bárkitől megkaphatnak.
-Nincs ötletem de majd kitalálunk valamit.
Elmentünk egy forró fürdőbe, ahol próbáltam elfeledkezni Crisről kisebb nagyobb sikerrel.
......
/Cris/
Péntek.
Minden napom azzal telt, hogy edzés és party szervezés ezerrel. Meghívtam mindenkit aki számít persze csak szűk körbe és mivel Nati segítsége is kell felhívtam
-Hallo, Natalia beszél
-Szia Cris vagyok.
-Szia! Miben segíthetek.
-Nem kell ennyire hivatalosnak lenni. Történt ami történt már túl vagyunk rajta.
-Én ilyen vagyok és kész ha nem tetszik, akkor szia.
-Ne várj ne tedd le. Szeretném a segítségedet kérni. Ma van Ricoék házassági évfordulója gondolom ezt te is tudod, kettesben ünnepelnek, de holnap party lesz. Rico megkért hogy kérjek meg egy rendezvény szervezőt, de én nem tettem meg,
-Gondolhattam volna. Tudod ez milyen fontos neki erre cserben hagyod. Gondolom a segítségem kell hogy kihúzzalak a kakikból. Segítek, de csak mert róluk van szó.-mondta
-Nyugi, nyugi. Egyáltalán nem erről van szó. Én szerveztem meg nekik.
-Ohh.-ennyit tudod csak mondani a megdöbbenéstől.
-És mivel ők otthon lesznek ezért nálam lesz. Arra szeretnélek kérni, hogy 7 órakor kisírd át őket.
-Oké, természetesen. Szia!-és letette a telefont
"De én még nem fejeztem be mért rakta le?"-gondoltam miközben újra tárcsáztam a telefon számot
-Megint én vagyok-mondtam
-Mit szeretnél még?-kérdezte
-Áhh mind1bocsi a zavarásért- mondtam mert meggondoltam magam
-Valamit akartál ha felhívtál, mondjad!- mondta
-Nem fontos.
-Te tudod, de ha már felhívtál.
-Hát az az igazság, hogy.... Te tényleg ezt gondolod rólam?-kérdeztem
-Már mint a partyval kapcsolatban?
-Igen. Szerinted én tényleg olyan vagyok, hogy elfelejtem. Mindenki tudja hogy Rico a legjobb barátom és Manuelat is nagyon szeretem. És szerinted ennyire nem számítanak nekem hogy elfelejtem.
-Nem én csak.-habogott
-De, de csak ezt gondoltad.
-Sajnálom, de én nem ismerlek. Ne vedd ezt magadra. Igazad volt amikor azt mondtad én mindig csak prédikálok, ne is figyelj rám.
-Pedig igaz amit mondasz, sok esetben. Na mind1 is nem is zavarlak, gondolom Fernandoval vagy.
-Nem, most nem.
-Akkor szia. Álmodj lepkékkel-raktam le a telefont.
"Na ez mire volt jó? A levél egyértelmű volt ő nem akar semmit minek gürizek és egyébként is azt hiszi utálom. És álmodj lepkékkel? Ez mi és mért pont lepkékkel? Nem ismerek magamra...."
/Natalia/
"Tök normálisan felhív, hogy elmondja mit tervez én meg végig se engedem mondani és beleszólok a hab a tortán meg, hogy megint azt csinálom mint mindig, leugatom, mintha ismerném pedig nem éppen. Ez van, de ami meglepett hogy felhív hogy tényleg ezt gondolom-e róla? Most komolyan annak örülök, hogy érdekli a véleményem. Nem tudom mit érzek azt meg pláne hogy ő hogy viszonyul hozzám ezek után. A levélt én írtam, magam alatt vágtam a fát. Bár ennek nem örültem, de annak nagyon hogy érdekli mit gondolok róla..... Lehet nem is vagyok annyira közömbös neki???"
-Kérhetek tőled egy szívességet?-kérdezte Rico
-Hogyne!
-Most lesz az 5. házassági évfordulónk Manuelaval és szeretnénk egy partyt a családtagokkal és a közeli barátokkal. Te sok rendezvény szervezőt ismersz, intézd már ezt el nekem. Nem kell túl puccos, de azért nézzen ki valahogy-
-Számíthatsz rám mondtam
Ebben a pillanatban egy remek ötlet jutott eszembe....
-Hétvégén lesz. Arra gondoltam hogy szombaton legyen. Vasárnap meccs van, pénteken meg kettesben ünnepelünk.
-Rendben. Szólok a legjobbnak, aki megcsinálja a legjobbat.
...
-Későre jár szerintem én megyek...
-Kikísérlek-mondta Rico
-Ezt úgy tűnik mindig eljátsszuk...ismerem a járást inkább menny be a konyhába , segíts a feleségednek.
-Sziasztok-ordítottam
Már otthon az ajtóba álltam, mikor leejtettem a kulcsomat. Lehajoltam és a lábam között átnézve láttam ahogy Nati és Fernando ott állnak. Fernando pont nekem háttal állt Nati meg vele szembe. Gondoltam megnézem jött-e valami levél a postaládába, meg hogy ne hagytam-e semmit a kocsiba. Nem tudom mi ütött belém, de olyan érzésem volt hogy muszáj figyelnem mit csinálnak. Tudom ez nagyon gyerekes és idétlen, de mit tehetek.
Fernando átölelte Nati közben a nyakát csókolgatta, de Nati észrevett és közben engem nézett. A tekintetünk találkozott és amíg csak lehetett bámultuk egymást.
"Vajon most mit gondolhat?- gondolkoztam, miközben Fernando a kocsiajtót kinyitotta Natinak. Beszálltak és elhajtottak.
Ahogy beléptem a nagy üres lakásba olyan furcsa volt.
"Egyedül élek egy ekkora lakásba és nincs kivel megosztanom. Ha kitudnám mutatni az érzéseimet azoknak az embereknek, aki iránt érzek valamit más lenne a helyzet."
Ledobtam magam a kanapéra és elkezdtem az ötletemen gondolkozni.
"Olyan személytelen ha csak úgy megkérek valakit, hogy rendezze meg a partyt. Tudom milyen fontos ez neki nekem meg ők nagyon fontosak. Nagyon nagy szerepük van az életemben. Megrendezem én nekik a party-t hogy biztosan a legjobbat kapják és biztosan örülni is fognak neki. Tudom, hogy mire vágynak, mit szeretnek, nem lesz nehéz dolgom csak egy kis fantázia kell és a legjobbat fogják kapni."
/Natalia/
A kocsi Fernando beszélt hozzám, de nem tudtam rá figyelni csak Cris ma esti viselkedésén járt az eszem, és hogy miért bámult annyira.
"Az ilyen alkalmakat kerülni kell. Amíg nem érkezett meg Fernando Cris folyamatosan belém kötött és szívta a vérem, ezt betudom a levélnek. Fernando megérkezése után elég kínos volt a szitu. Kellemetlenül éreztem magam, nem Cris jelenléte zavart hanem hogy szegény Fernando mit se sejtve beszélget Crissel és velem is tök kedves, de ha tudná hogy csókolóztunk.... És mire véljem azt hogy Cris bámul mikor beszélgetünk? Megírtam a levélbe hogy ennyi volt. De igazából mi volt ennyi? Mert semmi nem történt jó oké csókolóztunk, de nem volt benne érzelem a részéről. A részemről meg nem is tudom... érzek valamit iránta, de nekem nem ilyen pasi kell és ez alatt a párhét alatt nem is tűnt úgy hogy bármi is lehetne köztünk. Akarnék-e valamit vagy nem? Magam sem tudom, de lényegtelen is mivel hogy nincs semmi itt van Fernando."
-Figyelsz te rám?
-Hogy tessék?-ocsúdtam fel a gondolkodásból
-Min gondolkozol ennyire?-kérdezte
-Semmin csak hogy milyen ajándékot vegyek nekik a házassági évfordulóra. Valami személyeset kéne nem olyat amit bárkitől megkaphatnak.
-Nincs ötletem de majd kitalálunk valamit.
Elmentünk egy forró fürdőbe, ahol próbáltam elfeledkezni Crisről kisebb nagyobb sikerrel.
......
/Cris/
Péntek.
Minden napom azzal telt, hogy edzés és party szervezés ezerrel. Meghívtam mindenkit aki számít persze csak szűk körbe és mivel Nati segítsége is kell felhívtam
-Hallo, Natalia beszél
-Szia Cris vagyok.
-Szia! Miben segíthetek.
-Nem kell ennyire hivatalosnak lenni. Történt ami történt már túl vagyunk rajta.
-Én ilyen vagyok és kész ha nem tetszik, akkor szia.
-Ne várj ne tedd le. Szeretném a segítségedet kérni. Ma van Ricoék házassági évfordulója gondolom ezt te is tudod, kettesben ünnepelnek, de holnap party lesz. Rico megkért hogy kérjek meg egy rendezvény szervezőt, de én nem tettem meg,
-Gondolhattam volna. Tudod ez milyen fontos neki erre cserben hagyod. Gondolom a segítségem kell hogy kihúzzalak a kakikból. Segítek, de csak mert róluk van szó.-mondta
-Nyugi, nyugi. Egyáltalán nem erről van szó. Én szerveztem meg nekik.
-Ohh.-ennyit tudod csak mondani a megdöbbenéstől.
-És mivel ők otthon lesznek ezért nálam lesz. Arra szeretnélek kérni, hogy 7 órakor kisírd át őket.
-Oké, természetesen. Szia!-és letette a telefont
"De én még nem fejeztem be mért rakta le?"-gondoltam miközben újra tárcsáztam a telefon számot
-Megint én vagyok-mondtam
-Mit szeretnél még?-kérdezte
-Áhh mind1bocsi a zavarásért- mondtam mert meggondoltam magam
-Valamit akartál ha felhívtál, mondjad!- mondta
-Nem fontos.
-Te tudod, de ha már felhívtál.
-Hát az az igazság, hogy.... Te tényleg ezt gondolod rólam?-kérdeztem
-Már mint a partyval kapcsolatban?
-Igen. Szerinted én tényleg olyan vagyok, hogy elfelejtem. Mindenki tudja hogy Rico a legjobb barátom és Manuelat is nagyon szeretem. És szerinted ennyire nem számítanak nekem hogy elfelejtem.
-Nem én csak.-habogott
-De, de csak ezt gondoltad.
-Sajnálom, de én nem ismerlek. Ne vedd ezt magadra. Igazad volt amikor azt mondtad én mindig csak prédikálok, ne is figyelj rám.
-Pedig igaz amit mondasz, sok esetben. Na mind1 is nem is zavarlak, gondolom Fernandoval vagy.
-Nem, most nem.
-Akkor szia. Álmodj lepkékkel-raktam le a telefont.
"Na ez mire volt jó? A levél egyértelmű volt ő nem akar semmit minek gürizek és egyébként is azt hiszi utálom. És álmodj lepkékkel? Ez mi és mért pont lepkékkel? Nem ismerek magamra...."
/Natalia/
"Tök normálisan felhív, hogy elmondja mit tervez én meg végig se engedem mondani és beleszólok a hab a tortán meg, hogy megint azt csinálom mint mindig, leugatom, mintha ismerném pedig nem éppen. Ez van, de ami meglepett hogy felhív hogy tényleg ezt gondolom-e róla? Most komolyan annak örülök, hogy érdekli a véleményem. Nem tudom mit érzek azt meg pláne hogy ő hogy viszonyul hozzám ezek után. A levélt én írtam, magam alatt vágtam a fát. Bár ennek nem örültem, de annak nagyon hogy érdekli mit gondolok róla..... Lehet nem is vagyok annyira közömbös neki???"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése