Mindenem az életem-21.rész

/Cris/


Próbáltam természetesen visszamenni az asztalhoz.
-Bocsi, hogy megvárakoztattalak.
-Semmi baj, de kicsit nyűgösnek látszol mi történt?-kérdezte Nati
-Semmi semmi!
Az este nagyon jól telt sokat beszélgettünk és olyan dolgokat is megtudtunk a másikról amit idáig nem tudtunk. Beültünk a kocsiba és elmentünk egy kilátóhoz, ahova kevesen járnak, mert senki nem tudja, hogy ott van. Amikor idejöttem sokat jártam ida, de még soha senkit nem hívtam magammal.
-Itt lennénk állítottam le a motort.
-Mi ez a hely?-kérdezte
-Ez a kedvenc helyem a városban. Ha elegem van a világból ide jövök, de mindig egyedül. Te vagy az első ember akit elhoztam ide.
-Gondolom mindenkinek ezt mondod.-mondta
-Egyáltalán nem. Ez az én rejtekhelyem, senki nem tudja, hogy ideszoktam járni. Csak te tudod.
-És miért mutatod és mondod ezt el nekem?-kérdezte mintha kicsit zavarba lett volna
-Őszintén? Nem tudom!
-Szálljunk ki a kocsiból és nézzük meg a kilátást.-mondta


/Natalia/


-Ez beragadt-küszködtem az övvel mert nem tudtam kikapcsolni
-Várj segítetek-mondta kiszállt a kocsiból és átsétált az én oldalamra- Akkor ezt most megpróbáljuk kikapcsolni.-mondta
-Nem szeretnék itt ragadni-mondtam
Lassan rám hasalt ahogy próbálta kicsatolni az övet, ahogy hozzám simult beleremegtem...nem sikerült elsőre felnézett- Lehet így maradunk-mondta, nagyon közelről szinte már összeért az ajkunk, de mégsem. 
-Na meg van sikerült.-mondta
-Köszönöm
-Lehet ez rossz ötlet volt, volt ürügyem hogy hozzád simuljak.-mondta miközben a harapdálta a száját. Nagyon sexi volt...olyan édes amikor ezt csinálja és a szemei...
Nem tudtam mit válaszoljak erre inkább csak rá mosolyogtam, ez biztos elég lesz.
-Na hogy tetszik?-kérdezte
-Gyönyörű, nem tudtam hogy ilyen helyekre jársz.-mondtam
-Sok mindent nem tudsz rólam. Azok akik nem ismernek el sem tudják hinni, hogy én ilyen vagyok.
-Hát én sem hittem volna.
-Tudom, egy párszor említetted a veszekedések során milyennek tartasz, de én mindig reménykedtem hogy csak a düh beszél belőled.
-Mikor voltál itt utoljára?-tereltem a szót mert nem akartam belemenni abba hogy mit gondolok róla most és mit gondoltam előtte, mert őszintén megmondom nem tudtam. Csak azt éreztem, hogy ebben a pillanatban nagyon jól érzem magam vele.
-Nem tudom! De régen. Mostanában nem nagyon volt időm, lefoglalt más.-mondta és rám nézett
-Igen, aki ilyen híres ember azt sokan akarják.
-Nekem elég lenne ha egy ember akarna-mosolygott.
Egy órát maximum másfelet lehettünk a kilátónál, beszélgettünk és bár nagyon kívántam nem akartam beadni a derekam, mert én nem ilyen vagyok. Volt amikor csak csendben a motorháznak dőlve néztük az eget és a csillagokat, de egyáltalán nemvolt kínos. Általában kellemetlenül érzem magam ha csöndben, semmi beszédtémával vagyok egy emberrel, de ez olyan meghitt volt. 
"Elárulta az egyik titkát, nagyon örülök,hogy így megbízik bennem, de ez most mit jelent? Most nekem is kéne valami olyat mondanom vagy mutatnom neki amit senki nem tud rólam? Most haza megyünk, holnap új nap és lehet hogy ez után az este után úgy dönt hogy nem is akarja ezt vagy én döntök úgy. Mindenesetre jó este volt nagyon jól éreztem magam. Sok mindent megtudtam róla és tényleg egy teljesen más oldalát mutatta meg nekem, mint amit hittem. Nem vagyok egy előítéletes ember, de vele mégis az voltam. És amikor vele voltam a legrosszabbat hozta ki belőlem. De ez az este megérte, mert jól szórakoztam."
-Itt jó lesz!-mondtam, mikor már majdnem az utcában voltunk
-Rendben!-állt meg a kocsival 
-Jól éreztem magam.-mondtam
-Na ennek örülök. Mondtam én hogy jó kedvet csinálok neked.
-Ki mondta, hogy ez a te érdemed?-mondtam nevetve
-Csak rám kell nézni, egyből jó kedvet csinálok.-mondta
-Oké, benned nem lehet csalódni.-mondtam
-Mikor lesz a következő-kérdezte
-Ne rohanjunk ennyire előre. Majd úgyis beszélünk.- mondtam és adtam egy puszit a szája szélére.-szia
-Várj!-ordított utánam- ugye én csináltam neked jó kedvet?
-Az igazat akarod hallani? .... Hidd azt amit akarsz-mondtam neki egy hatalmas mosollyal az arcomon


/Cris/


"Mi csoda este! Ennek biztos lesz folytatása, láttam rajta hogy jól érezte magát és élvezte, hogy velem van. Fernando! Az mi a fenét keresett ott!? Ha megtudom,hogy nem hagyja békén, nem állok jót magamért. De kit érdekel most Fernando, jó lenne  elmondanom valakinek, de nem tehetem  ha lenne egy házállatom max azzal megoszthatnám, de még egy aranyhalam sincs. Na kíváncsi vagyok a holnapi napra. Vajon hívni fog, vagy nekem kéne majd őt hívnom? És a fiúk majd a holnapi edzésen....ha ilyen izgatott állapotban el tudok majd aludni akkor áldani fogom a jó istent."


....


Nagyon jól aludtam és mosollyal az arcomon ébredtem. Edzeni volt kedvem, mert tengett bennem az adrenalin. Miközben a biciklin hajtottam csöngettek.


-Megbeszéltünk valamit?-kérdeztem Ricot ahogy megláttam
-Nem jöhetek már csak úgy át a barátomhoz beszélgetni?
-Ja de, de csak azt hittem valamit elfelejtettem. Na milyen volt a tegnap este a fiúkkal.
-Gondolhatod, oltári volt a srácok nagyon elemükben voltak, de én kicsivel hamarabb eljöttem, mert Manuela egyedül volt otthon Nati elment valahova.
-Na az jó, már mint hogy a fiúk megint alkottak.
-Ne tud meg szegény Mesut és Sami néha nem tudták mit csináljanak, mert Pepe és Marcelo elnyomták őket
-Azért őket sem féltem, mindenki azt hiszi, hogy kis visszafogottak, de már bebizonyították, hogy nem azok. Kérsz valamit inni?-léptem a hűtőhöz
-Nem köszi.
-Én iszom egy vizet.-mondtam
-Ilyen korán már erősítesz, mi van veled?
-Semmi csak kidobott az ágy.
-Nagyon furcsa vagy szerintem nem mondasz el valamit és nem tudom hogy miért...-mondta
Na erre most mit mondjak ismer, de nem mondhatom el neki, mert Nati megkért és egyébkét sincs még mit, de nem akarok hazudni neki.
-Nagyon gondolkozol.... mondjad mi van...-mondta