/Cristiano/
Nem akartam bántani és úgy éreztem ő sem engem. Őszintén nem értem miért érinti ennyire rosszul ez a helyezett. Felálltunk leporoltunk magunkat, de csak akkor vettük észre hogy, a fotósok és riporterek pont akkor érkeztek meg és foglalták volna el a helyüket. Teljesen megfeletkeztünk róla, hogy ma nyiltkapus edzés van.
-Irány az öltöző azonnal! - ordított velünk Mourinho és az öltöző irányába mutatott
-Ez mind a te hibád.- mondtam Riconak miközben egymás mellett sétáltunk.
-Te kerested a bajt.
-Te nem vagy normális. Úgy látszik nem csak a lábad sérült meg, de a fejed is a különbség, hogy a térded rendbe jött, de a fejedben nem sikerült mindennek visszaállnia, a helyére.- Erre már nem válaszolt, semmit. Bementünk az öltözőbe és leültünk én az egyik én a másik sarokban. Olyan érzésem volt, mint mikor az oviba összeverekedtem egy gyerekkel és vártuk, hogy az övónéni milyen büntetést fog kiosztani nekünk.
-Nem tudom mi van veletek, de ezt nem tűröm. Rico mi a franc ütött beléd, hogy neki rohansz Crisnek és te meg.-nézett rám- vissza ütsz és direkt gerjeszted az egészet.
- Volt rá okom.- mondta egyből Rico
-Nem érdekelnek a kifogások, a következő meccsre egyikőtöket sem viszem el. Addig lesz rá elég időtök, hogy megoldjátok a problémáitokat de nem itt hangsúlyozom NEM ITT. Ha még egyszer előfordul ehhez hasonló...ne akarjátok megtudni mi lesz.
-Maga is tudja, hogy nélkülem semmit, nem ér a csapat.
-Jaj már megint ezt csinálod. Nem körülötted forog a világ fogd már fel.
-Mi az, hogy megint. Ez az igazság és ezt nem azért mondom mert beképzelt vagyok csak ez az igazság ezt mindenki megmondhatja.
-Én ezt nem hallgatom. Egyikőtök sem jön és kész. Jó csapatunk van és nyerni fogunk, mert nem csak két ember a meghatározó ebbe a csapatba. Most meg irány az edzés!- parancsolt ránk az edző
Nem ez volt életem legjobb edzése az egyszer biztos. A hangulat nagyon fagyos volt. Nem irigyeltem őket főleg Pepet és Marcelot.
/Nati/
Az asztalomnál ültem és csináltam a feladatot amit a drága Noraval kellene, de őt nem érdekli az egész, mikor hallottam, hogy egy kocsi leparkol. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Rico megjött. "Na ez izgalmas lesz"- gondoltam.
10 perccel később, Rico jött be a szobámba
-Kopoghatnál. Bár Crisnél is bebizonyítottad, hogy ez nem az erősséged.- mosolyogtam rá gúnyosan. Nem haragudtam Ricora, de nagyon idegesített, hogy így felfújttá az egészet.-mikor ezt kimondtam Manuela lépet be az ajtón.
-Ne kezdjétek megint.
-Távol oááljon tőlem hogy Ricoval összevesszek....Gyertek be és foglaljatok helyet. Én már felkészültem lelkiekben és készen állok mindenre.- mondtam kissé affektálva.Tudom, hogy most idegesnek kéne lennem, mert tudom mi jön, de nem vagyok az. Nem akartam, hogy kiderüljön az egész, mert tudtam, hogy ez lesz, de most már kiderült és nem tudok mit csinálni, nem fogok ezen rágódni és agyalni, mert csak rossz napokat okozok magamnak.
Rico elmondta ugyanazokat amiket tegnap csak most kissé nyugodtabb lelki állapotban és halkabban.
-Ezek után nem találkozol vele, legalább is úgy nem hogy én vagy Manulela nem vagyunk ott....és ez a mostani állás szerint ritka lesz.- mondta Rico
-Nekem attól még a barátom maradt- szólt közbe Manu most először mióta bejöttek, gondolom eddig úgy látta jobbnak ha nem szól... - eddig nem szóltam hagytam hogy elmond az "érveidet", már ha ezeket annak lehet nevezni, te nem azon vagy kiakadva hogy Cris és Nati össze jöttek...
-Miért akkor min vagyok??? - kérdezte Rico ingerülten
-Még tőlem kérdezed?? te is tudod, téged az zavar hogy ez mind a hátad mögött zajlott és pont aközött két ember között akik elvileg mindent elmondanak neked... Én erről nem kívánok többet beszélni - mondta Manu és felállta, majd felém fordult - fél óra múlva asztalhoz ülünk. Téged pedig meg kérnélek arra hogy addig ne keresd a társaságunk, míg nem rendezed a dolgaidat magadban és másokkal szemben - mondta Riconak és kiment.
Rico nem tudott mit mondani, szerintem kicsit meglepődött hogy Manu ilyen egyenesen elmondta hogy mi is az ő igazi problémája plán előttem... Rám nézett dúlt fúlt majd kiment, kicsivel később hallottam hogy becsapja maga mögött az ajtót. Odasétáltam az ablakhoz és láttam, ahogy elhúz csakúgy füstöltek a kerekek... Rossz érzés fogott el. "Így már megértem, hogy miért volt kiakadva. Ha belegondolok nekem is milyen rosszul esne, ha azok akik számomra a legfontosabbak pont az orrom előtt titkolják el azt ami nekik a legfontosabb jelen helyzetbe... És basszus most miattam még Manuék is összevesztek... De meg van mit fogok csinálni...igen ez jó lesz..." - merengtem el
Oda sétált az ágyhoz kikotortam a telefonomat a táskámból, majd tárcsáztam.
-Szia.
-Szia Cris. Tudunk találkozni? Azaz pontosítok találkoznunk kell.-mondtam
-Ha rólad van szó tudod hogy nem mondok nemet, tudod veled bárhol bármikor....
-Jaj Cris, ne legyél ennyire szex éhes. Van egy nagyon jó öteletem.
-Ötlet? Nagyon jó ötlet? Egyáltalán mire kell nekünk ötlet
-tudod Cris aki kíváncsi gyorsan megörekszik... és ez neked a rémálmod szóval....
-Haha... - nevetett bele a telefonba majd kis szünet után hozzá tette - de végül is igaz. Megbeszéltük hogy hol és mikor találkozunk majd elköszöntünk egymástól és letettük a telefont.
Úgy kell elhagynom a házat, hogy egy Rico ne legyen még itthon , kettő Manu ne tudja hogy Crishez megyek...és azt most nem azért mert titkolózom hanem ő miattuk...
Lementem az ebédlőbe, csak én és Manu ettük. Hát mit ne mondjak eléggé csnedes volt a légkőr. Manuela evés közben valamin nagyon komolyan elgondolkozott. Véleményem szerint Ricon, most kissé rossznak érzete magát, nem akarta megbántani, de most úgy érzi mégis belegázolt a lelkébe...
/Cris/
"Kissé furcsa, hogy oldja meg Nati hogy átjöjjön főleg azután hogy ma összeverekedtem Ricoval." -gondolkoztam el mikor csöngettek.
-Na végre - nyitottam ki az ajtót majd egy fórra csókot adtam Natinak. Áúú- ordítottam fel mikor beleharapott az ajkamba.
-Huppsz csak nem fájt? -kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.
-Te akartad - mondtam- majd csikizni kezdtem a falhoz szorítottam. A blúzát elkezdtem kigombolni majd végig csókolgattam minden porcikáját. Az ölembe kaptam és a konyha pulthoz ültettem. Miközben és a melltartójától szabadítottam meg a a nadrágomat gombolta ki és férfiasságomat hergelte.
-Ezek nem kellenek - mondtam és lesöpörtem a pulton lévő fölösleges dolgokat, hogy letudjam fektetni. Utána pedig a dolgok jöttek rendjük szerint... Után beálltunk mind ketten a zuhany álltunk és úgy folyattuk magunkra a vizet.
-Kérdezhetek valami? - kérdeztem és magam felé fordítottam.
-Hú ez rosszul kezdődik -mondta
-Ez győzzön meg, hogy nem az -mondtam neki mikor elszakadtam ajkaitól. Egyszer azt mondtad neked nincs összehasonlítási alapod... szóval ez azt jelenti hogy én voltam az első?
-Igen. Ez zavar?
-Nem, miért kéne hogy zavarjon? - kérdeztem miközben végig simítottam a haját. - De ez azt jelenti hogy szeretsz...
-Azt hiszed? kérdezte sunyi mosollyal majd magára tekerte a törölközőt és hozzám is oda dobott egyet.
-Minek az én szabadon nyomom. - mondtam
- Én ennek csak örülök... de azért ha nem bánnod én most nem tartanék veled és kérnék tőled egy pólót és egy sortot.
-Nem örülök ennek, de most az egyszer... -mondtam majd hátulról elkaptam és megpörgettem.
-Éjfélig haza kell érnem-mondta.
-Rendbe akkor használjuk ki a maradék időt.
Ő befeküdt az ágyba én pedig addig lementem összeszedni valami finomságot.
-Na de mi is volt a nagy ötlet, amit hozzá teszem még mindig nem tudom mire kell? -kérdeztem tőle már az ágyban csipegetés közben.
-Szóval azt találtam ki hogy.....
Nem akartam bántani és úgy éreztem ő sem engem. Őszintén nem értem miért érinti ennyire rosszul ez a helyezett. Felálltunk leporoltunk magunkat, de csak akkor vettük észre hogy, a fotósok és riporterek pont akkor érkeztek meg és foglalták volna el a helyüket. Teljesen megfeletkeztünk róla, hogy ma nyiltkapus edzés van.
-Irány az öltöző azonnal! - ordított velünk Mourinho és az öltöző irányába mutatott
-Ez mind a te hibád.- mondtam Riconak miközben egymás mellett sétáltunk.
-Te kerested a bajt.
-Te nem vagy normális. Úgy látszik nem csak a lábad sérült meg, de a fejed is a különbség, hogy a térded rendbe jött, de a fejedben nem sikerült mindennek visszaállnia, a helyére.- Erre már nem válaszolt, semmit. Bementünk az öltözőbe és leültünk én az egyik én a másik sarokban. Olyan érzésem volt, mint mikor az oviba összeverekedtem egy gyerekkel és vártuk, hogy az övónéni milyen büntetést fog kiosztani nekünk.
-Nem tudom mi van veletek, de ezt nem tűröm. Rico mi a franc ütött beléd, hogy neki rohansz Crisnek és te meg.-nézett rám- vissza ütsz és direkt gerjeszted az egészet.
- Volt rá okom.- mondta egyből Rico
-Nem érdekelnek a kifogások, a következő meccsre egyikőtöket sem viszem el. Addig lesz rá elég időtök, hogy megoldjátok a problémáitokat de nem itt hangsúlyozom NEM ITT. Ha még egyszer előfordul ehhez hasonló...ne akarjátok megtudni mi lesz.
-Maga is tudja, hogy nélkülem semmit, nem ér a csapat.
-Jaj már megint ezt csinálod. Nem körülötted forog a világ fogd már fel.
-Mi az, hogy megint. Ez az igazság és ezt nem azért mondom mert beképzelt vagyok csak ez az igazság ezt mindenki megmondhatja.
-Én ezt nem hallgatom. Egyikőtök sem jön és kész. Jó csapatunk van és nyerni fogunk, mert nem csak két ember a meghatározó ebbe a csapatba. Most meg irány az edzés!- parancsolt ránk az edző
Nem ez volt életem legjobb edzése az egyszer biztos. A hangulat nagyon fagyos volt. Nem irigyeltem őket főleg Pepet és Marcelot.
/Nati/
Az asztalomnál ültem és csináltam a feladatot amit a drága Noraval kellene, de őt nem érdekli az egész, mikor hallottam, hogy egy kocsi leparkol. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Rico megjött. "Na ez izgalmas lesz"- gondoltam.
10 perccel később, Rico jött be a szobámba
-Kopoghatnál. Bár Crisnél is bebizonyítottad, hogy ez nem az erősséged.- mosolyogtam rá gúnyosan. Nem haragudtam Ricora, de nagyon idegesített, hogy így felfújttá az egészet.-mikor ezt kimondtam Manuela lépet be az ajtón.
-Ne kezdjétek megint.
-Távol oááljon tőlem hogy Ricoval összevesszek....Gyertek be és foglaljatok helyet. Én már felkészültem lelkiekben és készen állok mindenre.- mondtam kissé affektálva.Tudom, hogy most idegesnek kéne lennem, mert tudom mi jön, de nem vagyok az. Nem akartam, hogy kiderüljön az egész, mert tudtam, hogy ez lesz, de most már kiderült és nem tudok mit csinálni, nem fogok ezen rágódni és agyalni, mert csak rossz napokat okozok magamnak.
Rico elmondta ugyanazokat amiket tegnap csak most kissé nyugodtabb lelki állapotban és halkabban.
-Ezek után nem találkozol vele, legalább is úgy nem hogy én vagy Manulela nem vagyunk ott....és ez a mostani állás szerint ritka lesz.- mondta Rico
-Nekem attól még a barátom maradt- szólt közbe Manu most először mióta bejöttek, gondolom eddig úgy látta jobbnak ha nem szól... - eddig nem szóltam hagytam hogy elmond az "érveidet", már ha ezeket annak lehet nevezni, te nem azon vagy kiakadva hogy Cris és Nati össze jöttek...
-Miért akkor min vagyok??? - kérdezte Rico ingerülten
-Még tőlem kérdezed?? te is tudod, téged az zavar hogy ez mind a hátad mögött zajlott és pont aközött két ember között akik elvileg mindent elmondanak neked... Én erről nem kívánok többet beszélni - mondta Manu és felállta, majd felém fordult - fél óra múlva asztalhoz ülünk. Téged pedig meg kérnélek arra hogy addig ne keresd a társaságunk, míg nem rendezed a dolgaidat magadban és másokkal szemben - mondta Riconak és kiment.
Rico nem tudott mit mondani, szerintem kicsit meglepődött hogy Manu ilyen egyenesen elmondta hogy mi is az ő igazi problémája plán előttem... Rám nézett dúlt fúlt majd kiment, kicsivel később hallottam hogy becsapja maga mögött az ajtót. Odasétáltam az ablakhoz és láttam, ahogy elhúz csakúgy füstöltek a kerekek... Rossz érzés fogott el. "Így már megértem, hogy miért volt kiakadva. Ha belegondolok nekem is milyen rosszul esne, ha azok akik számomra a legfontosabbak pont az orrom előtt titkolják el azt ami nekik a legfontosabb jelen helyzetbe... És basszus most miattam még Manuék is összevesztek... De meg van mit fogok csinálni...igen ez jó lesz..." - merengtem el
Oda sétált az ágyhoz kikotortam a telefonomat a táskámból, majd tárcsáztam.
-Szia.
-Szia Cris. Tudunk találkozni? Azaz pontosítok találkoznunk kell.-mondtam
-Ha rólad van szó tudod hogy nem mondok nemet, tudod veled bárhol bármikor....
-Jaj Cris, ne legyél ennyire szex éhes. Van egy nagyon jó öteletem.
-Ötlet? Nagyon jó ötlet? Egyáltalán mire kell nekünk ötlet
-tudod Cris aki kíváncsi gyorsan megörekszik... és ez neked a rémálmod szóval....
-Haha... - nevetett bele a telefonba majd kis szünet után hozzá tette - de végül is igaz. Megbeszéltük hogy hol és mikor találkozunk majd elköszöntünk egymástól és letettük a telefont.
Úgy kell elhagynom a házat, hogy egy Rico ne legyen még itthon , kettő Manu ne tudja hogy Crishez megyek...és azt most nem azért mert titkolózom hanem ő miattuk...
Lementem az ebédlőbe, csak én és Manu ettük. Hát mit ne mondjak eléggé csnedes volt a légkőr. Manuela evés közben valamin nagyon komolyan elgondolkozott. Véleményem szerint Ricon, most kissé rossznak érzete magát, nem akarta megbántani, de most úgy érzi mégis belegázolt a lelkébe...
/Cris/
"Kissé furcsa, hogy oldja meg Nati hogy átjöjjön főleg azután hogy ma összeverekedtem Ricoval." -gondolkoztam el mikor csöngettek.
-Na végre - nyitottam ki az ajtót majd egy fórra csókot adtam Natinak. Áúú- ordítottam fel mikor beleharapott az ajkamba.
-Huppsz csak nem fájt? -kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.
-Te akartad - mondtam- majd csikizni kezdtem a falhoz szorítottam. A blúzát elkezdtem kigombolni majd végig csókolgattam minden porcikáját. Az ölembe kaptam és a konyha pulthoz ültettem. Miközben és a melltartójától szabadítottam meg a a nadrágomat gombolta ki és férfiasságomat hergelte.
-Ezek nem kellenek - mondtam és lesöpörtem a pulton lévő fölösleges dolgokat, hogy letudjam fektetni. Utána pedig a dolgok jöttek rendjük szerint... Után beálltunk mind ketten a zuhany álltunk és úgy folyattuk magunkra a vizet.
 |
| A fürdőből kijőve! |
-Hú ez rosszul kezdődik -mondta
-Ez győzzön meg, hogy nem az -mondtam neki mikor elszakadtam ajkaitól. Egyszer azt mondtad neked nincs összehasonlítási alapod... szóval ez azt jelenti hogy én voltam az első?
-Igen. Ez zavar?
-Nem, miért kéne hogy zavarjon? - kérdeztem miközben végig simítottam a haját. - De ez azt jelenti hogy szeretsz...
-Azt hiszed? kérdezte sunyi mosollyal majd magára tekerte a törölközőt és hozzám is oda dobott egyet.
-Minek az én szabadon nyomom. - mondtam
- Én ennek csak örülök... de azért ha nem bánnod én most nem tartanék veled és kérnék tőled egy pólót és egy sortot.
-Nem örülök ennek, de most az egyszer... -mondtam majd hátulról elkaptam és megpörgettem.
-Éjfélig haza kell érnem-mondta.
-Rendbe akkor használjuk ki a maradék időt.
Ő befeküdt az ágyba én pedig addig lementem összeszedni valami finomságot.
-Na de mi is volt a nagy ötlet, amit hozzá teszem még mindig nem tudom mire kell? -kérdeztem tőle már az ágyban csipegetés közben.
-Szóval azt találtam ki hogy.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése