/Cris/
Ott álltunk egymással szembe és csak néztünk egymásra. Vártam, hogy Nati belekezdjen a mondandójába, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy miért nem akarja hallani azt a SZ betűs szót.
-Hallgatom!- mondtam mikor már kb. két perc eltelt mióta megkérdeztem és a száját még mindig nem nyitotta válaszra.
-Ez csak az én hóbortom és lehet, hogy másnak nem fontos, de nekem az, mert ugye ez valakinek csak egy szó de nekem nem.
-Kérlek beszélj világosan.-mondtam neki bár nem állt szándékomban kizökkenteni vagy siettetni csak szeretem az egyenes beszédet.
-Tudod ezzel a szóval nem dobálózunk csak úgy ezt csak akkor mondjuk ha komolyan is gondoljuk.
-De én komolyan gondolom-vágtam bele megint a mondanivalójába bár nem szándékosan.- Hupsz bocsi!
-Ennyi idő alatt, nem alakulhat ki olyan szerelem aminek kell lennie ha az ember tényleg nagyon szerelmes. Ilyenkor nem érzed azt, hogy meghalsz a másik nélkül és fontosabb az ő sorsa mint a tiéd. De ez tök normális ennyi idő után, csak ne mondjuk.
-De ha én pont így gondolom.
-Nem, kérlek ne is mond ezt. Tudod ezt ha kimondod engem megijeszt , mert feszéjezz és úgy érzem, hogy már teljesen egymásnak vagyunk szentelve...
-Nem értem, vagyis igen de szerintem ez hülyeség és az érvelésed is elég zavaros, de ha ettől érezd magad jól akkor figyelek rá, de nem ígérem, hogy nem fog kicsúszni.
-Kérlek nagyon szépen kérlek, hogy ne csússzon ki.
Sok időt töltöttünk el csöndben egymás mellett, de ez egyáltalán nem zavart pedig nem vagyok az ilyenhez szokva. Mellettem az embereknek be nem áll a szájuk csak mondják csak mondják. Ez most más volt, nyugodt és meghitt. Ahogy láttam rajta őt sem zavarta, hogy csak úgy voltunk egymás mellett. Nagyon gondolkozott valamin, ezért nem is akartam megzavarni, hogy benyögök valami tök jelentéktelen témát, amivel megzavarok mindent. Tudtam, hogy neki ez nagyon nehéz, mert titkolóznia kell mindenki előtt, tudtam, mert én is ezt éreztem, de én fiúból vagyok nekem keményebbnek kell lennem bár nekem is elég rossz volt. Senkinek nem beszélhettem róla, mert Rico.... nem tudhatjuk mit szólna hozzá és még gondolni se merek arra, hogy amikor elmondjuk esetleg rosszul reagál majd. A két bolond Marcelo és Pepe meg, igen szerintem biztos titokban tartanák, mert nem tennének olyat velem hogy elmondják, de annyira hebehurgyák, hogy lehet elszólnák magukat. Jobb biztosra menni, mert Nati nem örülne neki ha bárki is megtudná.
-Indulunk?-fordult felém Nati
-Már haza akarsz menni?-kérdeztem meglepően, mert azt reméltem azért eltöltünk egy kis időt egymással.
-Arra gondoltam, hogy leteszem a kocsit és csinálhatnánk valamit ha nincs mára programod-mondta mosolyogva
-Rendben-mondtam. Nagyon örültem, mert reménykedtem, hogy előáll valami hasonló ötlettel.-És hova akarsz menni?
-Azt nem tudom. Gondolkodj te is a kocsiba és én is ezt teszem majd. Utána egyeztettünk.
-Rendben.- mondtam és beszálltam a kocsiba.
Egész úton csak vigyorogtam mint a vadalma, aki most akarna velem fényképet az jól járna, mert ekkora mosolyt sose tudok magamra erőltetni.
Leraktuk Nati kocsiját és az enyémmel mentünk tovább.
-Na van valami ötleted?- fordultam felé
-Nem igazán jutott semmi jó az eszembe.-felelte
-Akkor bízd rám úgyis én vezetek mást nem tehetsz.- kacsintottam rá
A vidámparkba vittem. Más esetben nem jöttem volna ide, mert a vidámpark mindig szúfolt szokott lenni és biztosan felismernének, de most hétköznap volt és délelőtt alig volt valaki.
-Ezt ugye most nem gondolod komolyan?-nézett rám és egy kicsit sem örült neki, hogy ide hoztam
-Most már megint mi bajod?
-Vidámpark. Szinte az összes országban a legforgalmasabb helyek egyikének számít és te pont ide hozol?
-Szerinted én ezt nem tudom? Hétköznap van és délelőtt. Bízz bennem és nyugi nem lesznek sokan.
-Oké, de ha mégis...
-De nem.-vágtam közbe mi ellőt végig mondhatta volna.
Mielőtt bementünk volna a biztonság kedvéért azért feldobtam egy baseballsapkát, hogy élvezni tudjuk az együtt töltött perceket és ne állítsanak meg percenkét. Jobb félni mint megijedni.
Nagyon jól éreztük magunkat, még lőni is megpróbáltam neki egy macit, de annyira béna vagyok, hogy nem is került.Ott törtem magam, hogy meg legyen az a nyavalyás kis izé, de nem sikerült.
-Megpróbálhatom?-kérdezte mosolyogva
-Persze, de nem hiszem, hogy sikerülne.
-Azért, mert lány vagyok?- vigyorgott
-Én nem mondtam ilyet inkább azért, mert nagyon nehéz.-Ezt lehet, hogy kicsit elhamarkodtam, mindent eltalált és nyert egy óriás macit.
-Tessék a tiéd lehet- nyújtotta át nekem.
-Ez kicsit gáz, ennek fordítva kellene lennie.
-Na fogad már el. Tudom a férfiúi büszkeség, de akkor is.-mondta és láttam rajta, hogy dagad a büszkeségtől, mert megint legyőztél.
-2-0 a te javadra idáig mindenben nyertél.
Felültünk, a hullámvasútra az óriáskerékre és még egy csomó dologra. Annyira jól éreztük magunkat, hogy hamar elrepült az idő és azon kaptuk magunkat, hogy már esteledik.
-Na hova menjünk ezután?- kérdezte Nati miközben ültünk, be a kocsiba
-Hozzám.-mondtam amire csak egy mosoly volt a válasz.
/Nati/
"Ez a nap idáig remekül alakult"- gondoltam miközben beléptünk a lakásba
-Ülj le hozok inni-mondta Cris
Ledobtam magam a kanapéra és kényelembe helyeztem magam.
-Itt is vagyok.-jött meg pár perccel később.-Hoztam epret is.
-Epret? Ohh és olvasztott csoki is van hozzá.-mondtam
-Igen, így az igazi.
-Na nyisd ki a szád-mondta és etetni kezdett az eperrel.- Hupsz ez lecsöppent mutatott a mellemen lévő foltra. Nyúltam volna, hogy letörlöm az ujjammal de ő.- Majd én mondta.- És lenyalta. Éreztem, hogy ez az este más lesz....
Ott álltunk egymással szembe és csak néztünk egymásra. Vártam, hogy Nati belekezdjen a mondandójába, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy miért nem akarja hallani azt a SZ betűs szót.-Hallgatom!- mondtam mikor már kb. két perc eltelt mióta megkérdeztem és a száját még mindig nem nyitotta válaszra.
-Ez csak az én hóbortom és lehet, hogy másnak nem fontos, de nekem az, mert ugye ez valakinek csak egy szó de nekem nem.
-Kérlek beszélj világosan.-mondtam neki bár nem állt szándékomban kizökkenteni vagy siettetni csak szeretem az egyenes beszédet.
-Tudod ezzel a szóval nem dobálózunk csak úgy ezt csak akkor mondjuk ha komolyan is gondoljuk.
-De én komolyan gondolom-vágtam bele megint a mondanivalójába bár nem szándékosan.- Hupsz bocsi!
-Ennyi idő alatt, nem alakulhat ki olyan szerelem aminek kell lennie ha az ember tényleg nagyon szerelmes. Ilyenkor nem érzed azt, hogy meghalsz a másik nélkül és fontosabb az ő sorsa mint a tiéd. De ez tök normális ennyi idő után, csak ne mondjuk.
-De ha én pont így gondolom.
-Nem, kérlek ne is mond ezt. Tudod ezt ha kimondod engem megijeszt , mert feszéjezz és úgy érzem, hogy már teljesen egymásnak vagyunk szentelve...
-Nem értem, vagyis igen de szerintem ez hülyeség és az érvelésed is elég zavaros, de ha ettől érezd magad jól akkor figyelek rá, de nem ígérem, hogy nem fog kicsúszni.
-Kérlek nagyon szépen kérlek, hogy ne csússzon ki.
Sok időt töltöttünk el csöndben egymás mellett, de ez egyáltalán nem zavart pedig nem vagyok az ilyenhez szokva. Mellettem az embereknek be nem áll a szájuk csak mondják csak mondják. Ez most más volt, nyugodt és meghitt. Ahogy láttam rajta őt sem zavarta, hogy csak úgy voltunk egymás mellett. Nagyon gondolkozott valamin, ezért nem is akartam megzavarni, hogy benyögök valami tök jelentéktelen témát, amivel megzavarok mindent. Tudtam, hogy neki ez nagyon nehéz, mert titkolóznia kell mindenki előtt, tudtam, mert én is ezt éreztem, de én fiúból vagyok nekem keményebbnek kell lennem bár nekem is elég rossz volt. Senkinek nem beszélhettem róla, mert Rico.... nem tudhatjuk mit szólna hozzá és még gondolni se merek arra, hogy amikor elmondjuk esetleg rosszul reagál majd. A két bolond Marcelo és Pepe meg, igen szerintem biztos titokban tartanák, mert nem tennének olyat velem hogy elmondják, de annyira hebehurgyák, hogy lehet elszólnák magukat. Jobb biztosra menni, mert Nati nem örülne neki ha bárki is megtudná.
-Indulunk?-fordult felém Nati
-Már haza akarsz menni?-kérdeztem meglepően, mert azt reméltem azért eltöltünk egy kis időt egymással.
-Arra gondoltam, hogy leteszem a kocsit és csinálhatnánk valamit ha nincs mára programod-mondta mosolyogva
-Rendben-mondtam. Nagyon örültem, mert reménykedtem, hogy előáll valami hasonló ötlettel.-És hova akarsz menni?
-Azt nem tudom. Gondolkodj te is a kocsiba és én is ezt teszem majd. Utána egyeztettünk.
-Rendben.- mondtam és beszálltam a kocsiba.
Egész úton csak vigyorogtam mint a vadalma, aki most akarna velem fényképet az jól járna, mert ekkora mosolyt sose tudok magamra erőltetni.
Leraktuk Nati kocsiját és az enyémmel mentünk tovább.
-Na van valami ötleted?- fordultam felé
-Nem igazán jutott semmi jó az eszembe.-felelte
-Akkor bízd rám úgyis én vezetek mást nem tehetsz.- kacsintottam rá
A vidámparkba vittem. Más esetben nem jöttem volna ide, mert a vidámpark mindig szúfolt szokott lenni és biztosan felismernének, de most hétköznap volt és délelőtt alig volt valaki.
-Ezt ugye most nem gondolod komolyan?-nézett rám és egy kicsit sem örült neki, hogy ide hoztam
-Most már megint mi bajod?
-Vidámpark. Szinte az összes országban a legforgalmasabb helyek egyikének számít és te pont ide hozol?
-Szerinted én ezt nem tudom? Hétköznap van és délelőtt. Bízz bennem és nyugi nem lesznek sokan.
-Oké, de ha mégis...
-De nem.-vágtam közbe mi ellőt végig mondhatta volna.
Mielőtt bementünk volna a biztonság kedvéért azért feldobtam egy baseballsapkát, hogy élvezni tudjuk az együtt töltött perceket és ne állítsanak meg percenkét. Jobb félni mint megijedni.
Nagyon jól éreztük magunkat, még lőni is megpróbáltam neki egy macit, de annyira béna vagyok, hogy nem is került.Ott törtem magam, hogy meg legyen az a nyavalyás kis izé, de nem sikerült.
-Megpróbálhatom?-kérdezte mosolyogva
-Persze, de nem hiszem, hogy sikerülne.
-Azért, mert lány vagyok?- vigyorgott
-Én nem mondtam ilyet inkább azért, mert nagyon nehéz.-Ezt lehet, hogy kicsit elhamarkodtam, mindent eltalált és nyert egy óriás macit.
-Tessék a tiéd lehet- nyújtotta át nekem.
-Ez kicsit gáz, ennek fordítva kellene lennie.
-Na fogad már el. Tudom a férfiúi büszkeség, de akkor is.-mondta és láttam rajta, hogy dagad a büszkeségtől, mert megint legyőztél.
-2-0 a te javadra idáig mindenben nyertél.
Felültünk, a hullámvasútra az óriáskerékre és még egy csomó dologra. Annyira jól éreztük magunkat, hogy hamar elrepült az idő és azon kaptuk magunkat, hogy már esteledik.
-Na hova menjünk ezután?- kérdezte Nati miközben ültünk, be a kocsiba
-Hozzám.-mondtam amire csak egy mosoly volt a válasz.
/Nati/
"Ez a nap idáig remekül alakult"- gondoltam miközben beléptünk a lakásba
-Ülj le hozok inni-mondta Cris
Ledobtam magam a kanapéra és kényelembe helyeztem magam.
-Itt is vagyok.-jött meg pár perccel később.-Hoztam epret is.
-Epret? Ohh és olvasztott csoki is van hozzá.-mondtam
-Igen, így az igazi.
-Na nyisd ki a szád-mondta és etetni kezdett az eperrel.- Hupsz ez lecsöppent mutatott a mellemen lévő foltra. Nyúltam volna, hogy letörlöm az ujjammal de ő.- Majd én mondta.- És lenyalta. Éreztem, hogy ez az este más lesz....
Szia, csak most találtam meg az oldaladat és nagyon tetszik. :) Igazság szerint Ronaldo nem a kedvenc focistáim egyike, de ebben ez a történet nagyon jó.
VálaszTörlésNatalia egy érdekes lány. Úgy gondolom, hogy a Crisszel való megismerkedést lehetett volna későbbre rakni, de így is jó volt.
Furcsa úgy tekinteni Ronaldora, hogy elkötelezi magát egy nő mellett, de várom, hogy mi fog ebből kisülni. :D
Kíváncsi vagyok, hogy Nora mit fog még csinálni és hogy Fernandonak lesz-e még valami szerepe a történetben. Érdekel, hogy Ricardo valamint Manuela mikor tudják meg ezt a kapcsolatot és mit fognak szólni.
Összességében ez egy izgalmas sztori. Várom a folytatást: Gina
Örülök, hogy tetszik és köszönöm, hogy ilyen tartalmas kommentet írtál :) Remélem a továbbiakban is izgalmasnak találod. És várom a véleményedet, mert ezekből tudok építkezni.
VálaszTörlésKöszönöm. És szívesen látnálak a Chatbe is :)