/Cris/
-Biztosan látni akarod?
-Igen add ide.
-Figyelmeztetlek, hogy Pepe és én úgy látjuk, hogy ezek nem a legelőnyösebb képek rólad.
-Ne add oda neki, mert bepereli az újságot.- ordította Pepe
-Látom nagyon élvezitek, de most már elég.- kaptam ki a kezéből.
-Lefotóztak a vidámparkban? Ezt nem hiszem el, pedig próbáltam észrevétlen maradni.
-Fogaddal el, ez lehetetlen hiszen rólad van szó.-mondta Marcelo
-Legyetek már kicsit komolyabbak.
-Rólad van szó és ezek eléggé nehezünkre esik. Na szerinted milyenek a képek?- érdeklődött Marcelo
-Kit érdekelnek a képek. Mivel Nati még nem jött át gondolom nem látta a képeket. Na kíváncsi vagyok mikor fogja látni.
-Hidd el azt tudni fogod mert ahogy ismerem rád töri az ajtót és vehetsz majd másikat.- viccelődött Pepe
-Sziporkáztok ma mindketten pedig még korán van. Mi lesz itt később?
-Na ezt nem tudjuk megmondani, mert még mi se tudjuk.
-Hát majd meglátjuk...-mondtam majd újra szemügyre vettem a képeket- fúúú tényleg igazatok van, ezek a képek szörnyűek, szóval fel megyek rend beszedem magam aztán irány edzés...
-Milyen edzés még csak 9 óra az edzés meg csak 11-kor kezdődik-mondta Pepe
-Igen igen tudom, de úgy utcára nem lépek hogy nem nézek ki tökéletesen. Szóval tényleg helyezzétek kényelembe magatok mert még sokáig itt maradtok.
Hát ahogy sejtettem kb. 1,5 órát pepecseltem hogy most ismét tökéletes külsőmet láthassa a nagy érdemű... :)
-Jaj ne csináljátok srácok megint rátok kell várni-mondtam nekik az ajtóban állva
-Ha-ha ha ahhoz képest hogy most leplezték le a titkodat eléggé vicces kedvedbe vagy.- oktatott ki Marcelo.
-Na siessünk. Remélem Rico már kész van.
-Rico??? Nem hiszem hogy... kezdtem bele
-Miért térnénk el a jól meg szokott dolgoktól -vágott a szavamba Pepe.
-Srácok menjetek, de nem hiszem hogy most jó ötlet lenne ha átmennék én is. Majd edzésen találkozunk...mondtam nekik és a kocsi felé vettem az irányt. Közben még halottam ahogy Pepe Marcelonak mondja : -Nem lesz így jó a legjobb barátaink rosszba vannak. Remélem a mai nyílt kapus edzést kibírják vita nélkül-mondta Pepe.
-Hát ezt nagyon remélem de Rico nem hiszem hogy...-reagálta le Marcelo, de a végét már nem értettem mert magam mögött becsaptam a kocsi ajtaját.
/Manuela/
Fél 8 körül kelhettem, Rico még nagyban húzta a lóbőrt, talán jobb is így hogy tudok Natival beszélni még mielőtt ő felkel. Kiléptem a szobából láttam hogy Natinál égnek a lámpák, lementem a konyhába csináltam két teát majd bekopogtam, de válasz nem érkezett. Benyitottam, Nati ott ült az ablak előtt és kifelé bámult.
-Hoztam neked teát- mondtam és megfogtam a vállát. Rám nézett, majd felállt és átölelt.
-Én- én - kezdet el könnyeivel küszködni- Rico nem érti de én...
-Rico csak félt - néztem a szemébe - tegnap sokként érte az eset és ezért volt olyan amilyen...de tudod hogy szeret.
-Most csalódtál?
-Csalódni? Én benned? Nem, tudtam hogy a múltkori beszélgetésünk nem volt véletlen... de nem tagadom bánt hogy nem szóltál nekem semmit. És Cris is azt mondja mi vagyunk a 2. családja és...
-Én kértem hogy ne szóljon semmit, mert féltem a reakcióktól...és hát...
-Rico tud egy s mást a nő ügyeiről és én is...nem akarjuk hogy te is úgy járj mint ők.
-De én más vagyok...tört ki belőle a zokogás
-Tudom te több vagy náluk. Nyugodj meg minden megoldódik.
-Én nem állok készen még arra hogy Ricoval beszéljek erről.. túl zaklatott vagyok.
-Megoldom- mondtam
/Rico/
-Szívem csöngettek...-ordítottam
-Igen és? Hiszen tudod hogy hozzád jöttek.
-A tegnapiak után nem hinném hogy...
-Jaj Rico nyisd már ki.
Kinyitottam az ajtót , a srácok álltak ott.
-Máris kész vagyok. Elköszönök Manuelától és mehetünk is. Adtam egy csókot neki
-Ha haza ér Nati addig ne enged el sehová míg nem beszéltem vele...
-Rendben, legyen szép napod és Cris-szel ne felejts el beszélni... De csak higgadtan.-mondta majd elváltunk.
-Nem hiányolsz valakit?-kérdezte Pepe
-Nem... kéne?
-Állj lépet elém Marcelo - ezt nem csinálhatjátok a válás kihatással van a gyerekekre azaz rám és Pepére...- mondta kuncogva
-Ez nem vicces, ez komoly. A családom szent még neki is...
-De hiszen ő is a családod, legalább is eddig még az volt. - mondta Pepe
Szúrósan rá néztem majd beszálltam a kocsiba.
-Akkor ma nem megyünk a Madrid kávézóba? - kérdezte Pepe
-Nem hinném ... -mondta Marcelo
/Cris/
Mikor Rico megérkezett az öltözőbe a levegő megfagyott, gondolom mindenki olvasta a ma reggeli lapokat. Érezték hogy semmi sincs rendben, az egész hangulat más volt.. Elmentem a mosdóba de mire vissza mentem már csak Rico volt oda bent. Gondolom srácok inkább gyorsan szedték a sátor fájukat és kimentek.
-Tudom hogy nem akarsz velem beszélni, de muszáj lesz - szóltam hozzá kissé félve ő csak rám nézett majd kiment.
-Hé - futottam utána. Azért válaszolhatnál.
-Lehet hogy nem tűnt fel de számomra te nem létezzel -jött közelebb, majd megfordult és ott hagyott.
-Haha - nevettem - Te tényleg ennyire bolond vagy? Nem érted meg hogy szeretem?
-Mit mondtál? -torpant meg
-SZE-RE-TEM- mikor ezt kimondtam csak arra lettem figyelmes hogy Rico felém fut. Sosem láttam ilyennek, tudtam hogy a családja a mindene,de... A többiek próbáltak szétszedni minket, majd valaki elordította magát. Természetesen Mourinho volt az.. teljesen felzaklatott állapotban voltunk mind a ketten. Nem akartam bántani és úgy éreztem ő sem engem. Őszintén nem értem miért érinti ennyire rosszul ez a helyezett. Felálltunk leporoltunk magunkat, de csak akkor vettük észre hogy....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése