Sziasztok, ma nem tudok részt hozni, dehogy ne maradjatok üres kézzel, meghoztam a novellát amit a versenyre írtam. A versenyen a 4. helyet értem el ami szerintem egy nagyon jó teljesítmény ahhoz képest hogy ez volt az első. Ez a novella egy forma1-es pilótáról szól. Nem tudom mennyire szeretitek a forma1-et és mennyire vagytok otthon benne, de én fanatikus vagyok. Forma1 örökre. Remélem tetszeni fog, jó olvasást!
Két tűz között!
1997. szeptember 1.
Megint egy újabb tanév kezdődik, nekem a szürke kisegérnek. Korán keltem, kinézte az ablakon. „Vajon ez a nap megint olyan lesz, mint a többi tanévi nap? És ma is én leszek a gúnyolódás középpontjába?” - gondolkodtam el. Mert igen számomra az iskola nem a felhőtlen felüdülést jelentette ahol a barátaimmal tölthetem a napomat, nem, nekem az iskola a túlélést jelenti egyetlen egy ember miatt, aki tönkreteszi szinte minden napomat…
Kedvetlenül foglaltam el a helyem az iskolapadban. Az én helyem a legutolsó sorban a sarokban volt, ahol reméltem, hogy észrevétlen maradhatok.
- -Figyeljetek srácok, kit látnak szemeim- kezdett el dobálni a fiú
- -Hiányzott a szünetben, mert nem volt kin nevetni. – szólt a barátja David
Próbáltam nem rájuk hederíteni. Felkelt a 2 jó barát és közelebb léptek.
- - De szép tolltartó ugye nem bánod, ha megnézem?- mondta a srác, akinek legjobb elfoglaltsága, hogy az életemet keserűvé tegye. Felkapta a tolltartómat. -Hupsz kiestek a tollak-mondta. Miközben David átment a terem másik végébe és dobálni kezdték a tárgyat.
- -Ne csináljátok, adjátok ide! – ugráltam felfelé, hogy elkapjam azt
- -Ha annyira kell, kapd el. – mondta és a kukába hajította
- -Ott is jobb helye van, mint nálad. – fordult hozzám David
Miközben a kukából halásztam ki a felszerelésemet bejött az osztály többi része, akik szintén gúnyolni kezdtek.
- -Kukázni nem itt kéne,
- -Haza ugrottál az uzsonnádért.
- -Az éhség nagyúr, még egy falat megrágott alma is jó neki.
Hangzottak el a kínosabbnál kínosabb mondatok az osztálytársaimtól, mikor a tanár belépet.
- -Mindenki hagyja abba és üljön le a helyére. – szólt a tanár- Te meg fejezd be Ali, amit ott csinálsz, és mars, a helyedre. – fordult felém.
Az órán az őskorról tanultunk, mikor a srác ismét megszólalt.
- -A terem hatújába is található egy őskövület - mondta, mire, hú, csatlósa David hatalmas hahotázásba tört ki.
- -Jaime és David azonnal hagyjátok abba. - szólt a tanárnő
- -De nincs igazunk?- néztek rá kérdően.
- -Nem akarok még egy szót meghallani az órán – intette csendre őket a tanár
Egyik napot követte a másik, de minden napra akadt valami új a fiúk elméjében, amivel jobbnál jobb perceket szereztek társaiknak, de legfőképpen maguknak. Hol kutyaszart tettek a táskámba, máskor széttépték a házi dolgozatomat. Volt olyan nap is mikor oda ragasztottak a székhez, ráadásul számukra csak jobban sült el az este mivel sikerült eltávolítani magamat a széktől, de csak annak árán, hogy a fél nadrágomat ott hagytam…
2011
Minap olyan dolog történt velem, amiről nem igazán álmodoztam. Több mint 10 éve sikeresen elvégeztem az iskolát és megszabadultam életem addigi tönkretevőjétől, ám tegnap újra belecsöppent az életembe.
Pár nappal korábban:
A mesterem kiállítást szervezet nekem, amelyen tiszteletét tette Jaime Alguersuari a Toro Rosso spanyol versenyzője. Mondanom sem kell, hogy ez nem dobta fel a kedvem a múltban történtek miatt.
- -Üdvözlöm, ön lenne az alkotó? – jött oda udvariasan.
- -Igen én lennék. Alicien Sanchez. – nyújtottam kezet neki.
- -Nagyon tetszenek a képei. Nagyon kifejezőek.
- -Igen a múltbéli dolgok sokban hozzájárultak, ezekhez a képekhez.
- -Nagyon megrázó élmények lehettek a képek hangulatából ítélve.
- -Hát igen régen volt pár ember, akik megkeserítették az életemet, főleg egy nagyon gonosz személy.
- -Sajnálom, de legyen hálás neki, hiszen részben nekik köszönheti ezeket a képeket.
- A képeket a bosszúvágyam élteti.
Jól elbeszélgettünk egymással, de ő mindeközben nem sejtette, hogy én a halálát tervezem. Attól a perctől erre vártam, amióta megismertem és most végre lehetőségem adódik rá. A névváltoztatás hatásosnak bizonyult, mert még a halvány gyanúja sem merült fel annak, hogy valójában ismerjük egymást. Nagyon megkedvelt, mert szimpatikusnak talált ezért elkérte a telefonszámomat, amit természetesen készségesen meg is adtam.
Hazamentem és neki fogtam a terv előkészítésének. Az első lépés kipipálva összebarátkoztam vele és megkedveltettem magam innen már nem ronthatom el. A tervnek, pontosnak, cselesnek, egyedinek és jól kivitelezhetőnek kell lennie, de ez nekem nem lesz gond.
Egyik este felhívott, hogy nincs-e kedvem vele elmenni, vacsorázni… egyszerűen ezt a lehetőséget visszautasíthatatlannak találtam - Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet –tartja a mondás, nem igaz?
- -Mesélj a gyerekkorodról – mondtam neki.
- -Hát semmi érdekes ugyan olyan, mint másoknak közepes tanuló voltam, aki mindig benne volt egy jó kis csínytevésben.
- -Mondjuk miben, lelopkodtad a szelepsapkákat az autókról? – kérdeztem nevetve.
- -Nem semmi hasonló… inkább olyanok hogy lisztet öntöttem egy lány fejére kukacokat dobtam a nadrágjába ilyenek.
- -Szép… nem gondolod, hogy ez…
- -Nyugi, nyugi már nem ilyen vagyok.
A vacsora nagyon jól jött, mert megismertem a gyenge pontjait. Másnap elkezdem…
Reggel felültem a biciklimre és eltekertem Jaime-hoz. A parkban kosarazó fiatalok közül kiválasztottam egyet és megkértem, hogy csúsztassa be a levelet Jaime ajtaja alatt. Ezt természetesen nem hagyhattam ki, muszáj volt látnom, ahogy elolvassa, így átmentem és becsöngettem hozzá.
/Jaime/
Az ajtó felé vettem az irányt mikor megláttam a földön egy fehér borítékot. Felvettem majd kinyitottam az ajtót.
- Gyere be - majd felbontottam a levelet. Ez állt benne: Tönkre tetted az életem… azt hitted sosem látsz többet, de a saját csapdádba estél bele. RETTEGJ MERT EZ NEM ÉLED TÚL… - az arcom fal fehér lett, nem tudtam, hogy ezt most komoly fenyegetésnek vegyem vagy egy egyszerű gyerekcsínynek.
- -Minden rendben? – kérdezte Alicien.
- -Hát… mind1 most nem fontos.
/Alicien/
A terv tökéletesen haladt, láttam, rajta hogy napról napra jobban retteg most már komolyan vette és lehet, hogy kezdte is érteni. Mondjuk azok után, hogy kukacokat küldtem neki egy dobozban és lisztel szórtam körbe a házát érthető. Minden napra szántam neki valami „kedvességet”, ami mindig egyre jobban és jobban összezavarta és kétségbe ejtette, ekkor még nem tudta, hogy az az ember, aki ezeket teszi, az nem más, mint akit mostanában a legjobban a szívébe zárt, ÉN.
Jaime számára forma1-es idény talán leginkább várt futama következett, amire elvitt magával engem is, hiszen ezen a pályán debütált először forma1-es autóban. Nem akartam láthatatlan lenni, de túl feltűnő sem, hiszen ezen a hétvégén el akartam végezni a tervem és senki nem gyanakodhat rám. Jaime az első két szabadedzéseken nagyon jól szerepelt, benne volt a legjobb 10-ben. A délután mikor a csapattal a megbeszéléseket végezték én felmértem a teremet. Este kidolgoztam mindent és vártam a más napot.
/Jaime/
„Nagyon izgatott vagyok, mert 15 perc és kezdődik az időmérő, ahol remélhetőleg jó helyet érek majd el. A szabadedzéseken jól mentem az autó is tökéletesen működik, úgyhogy csak jó helyet szerezhetek.”
A zöld lámpák kivillantak, indulhat az edzés. Az első gyorsköröm nagyon jóra sikerült 1:22.41. A második körömet kezdtem, mikor befordultam a 13-as kanyarnál és akkor elsötétült minden.
…
2 hétig voltam kómában. Amikor felkeltem gyerekkori barátom David és csapattársam egyben jó barátom Buemi ült az ágyam mellett.
- -Mi történt?- kérdeztem
- -Végre!- szólaltak meg egyszerre.
- -Mit keresek itt?- érdeklődtem tőlük, mert semmire nem emlékeztem. Az utolsó emlékem még az időmérő ellöttre tehető, amikor a csapattal megbeszélést tartottunk.
- Maradj, csendbe ide hívjuk, az orvost ő majd elmondja, most mi van veled. - állt fel Buemi
Az orvos tudatta velem a diagnózist, ami nem volt túl kedvező számomra, hiszen nem versenyezhetek idén már többet. Kiment az orvos majd Buemi egyből belekezdett, hogy felvilágítson a helyzetről.
- -Emlékszel bármire is az időmérőből?
- -Nem semmire. Az égvilágon semmire
- -Akkor most figyelj. Az első körben nagyon jó eredményt futottál és mivel még nem voltak kint sokan a pályán…
- -Nem hiszem, hogy most az a legfontosabb, hogy milyen köridőt futott- szólt bele David
- -Jó, jó csak gondoltam azért elmondom. Na, folytatnám. A második kört kezdted volna el mikor a 13-as kanyarba nem tudtál megállni és egyenesen a gumifalba csapódtál. Mindenki értetlenül állt a dolgok előtt, mert minden tökéletesen működött és senki nem értette mért nem fékezel. Később a vizsgálatok során kiderült, hogy valaki megrepesztette a fékcsövet, ami egy darabig bírta, de végül megadta magát és te kómába estél.
- -De ez hogy történhetett?- ültem fel
- -Emlékszel Ali-re az iskolából?
- -Igen ő volt az, akit néha napján kigúnyoltunk.
- -Igen, vagyis emlékszel rá. Felismernéd, ha szembe jönne veled az utcán?
- -Szerintem igen, mivel olyan kis csúnyácska és szerencsétlen, hogy biztosan és ezt most nem rosszindulatúságból mondom csak nem olyan, mint a mai hétköznapi emberek.
- -Hát barátom ez nem így történt bár így történt volna. Az iskolából ismert Ali és Alicien Sanchez a barátod egy és ugyanaz a személy. Alicien volt az, aki megpróbált megölni.
- -Emlékeztek, hogy pár hónappal ez előtt gyakran kaptam furcsa leveleket és nem szokványos ajándékokat? Akkor már sejtettem, hogy az a lány lesz az illető, akit gyakran tettem nevetség tárgyává, vagyis Alice, de ezek a levelek és ajándékok egyszer csak abba maradtak. Biztosan akkor már megvolt a terv és azt hitte elégé kikészített. Arra viszont sose gondoltam, hogy ez a két személy ugyanaz és tényleg meg akar ölni.
- -Pedig, de.
- -És most mi van, vele börtönbe van?
- -Nem kiderült, hogy a csaj totál elmebeteg, pszichiátriai esett.
/Alicien/
A balesett után, nem látogattam meg Jaimet arra hivatkozva, hogy nem tudom elviselni azt a látványt, hogy csövekre van kötve. Haza utaztam és elkezdtem élni zavartalan életemet, mert tudtam senki nem gyanakszik majd rám a remek tervemnek hála. Jaime kómában van és azt mondták sose ébred fel. De egyiknap csöngettek. Mikor kinyitott az ajtót két rendőr állt előttem.
- -Ön lenne Alicen Sanzhez?- kérdezték
- -Igen én lennék. Miben segíthetek
- -Hölgyem le van, tartóztatva előre megfontol emberölési kísérlet erős gyanújával. - mondták és bilincs kattan a csuklómon
- -Ezt nem tehetik velem. Ez járt nekem azok után, amit velem tett… - kezdtem el rúgkapálni. – Maguk ezt nem értik ez járt nekem, járt nekem ezt a bosszút muszáj volt megtennem így lesz teljes az életem.
A rendőrségre vittek ahol kihallgattak, majd különféle vizsgálatokat végeztek rajtam, amiken azt állapították meg, hogy nem vagyok beszámítható ezért a pszichiátriára küldtek. Még, hogy én nem vagyok beszámítható???
…
Két évet töltöttem a pszichiátrián. Közben természetesen a hírekből értesültem róla, hogy tervem nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Ma végre kiengednek abba a tudatba, hogy jó irányba folytatom életemet, de míg tervemet nem végzem, el nem nyugodhatok. Ma van 2 éve, hogy tervem nem sikerült, de rettegj világ visszatértem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése